Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2009

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2009

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI I 403 Magyarországnak ezen szövetségek határain kívül is számos nemzeti érdeke van. Ezeket a nemzeti érdekeket minden esetben követni fogjuk, és ezeket a nemzeti érdekeket mindig úgy fogjuk képviselni, hogy az összhangban legyen és egyeztetve legyen az értékalapon megszerzett szövetségeseinkkel. Ez egy meglehetősen általános állításnak tűnik, a doktrínák általában ilyenek. Mégis azt gondolom, hogy a mindennapokban, amikor dönteni kell, cselekedni kell, egyeztetni kell, akkor világossá kell tennünk, hogy az értékalapú szövetségekben vállalt értékek elsőbbséget élveznek a rövid távú érdekekkel szemben. Magyarországnak természetesen a nemzeti érdekeit egyeztetve, kiszámítható módon mindig képviselni és érvényesíteni kell. De a prioritási sorrendet mindig be kell tartani. Ezen külpolitikai doktrína jegyében kezdtünk egy nagyon aktív külpolitikai offenzívába. A külügyminiszter úr majd biztos elmondja, hogy éppen hol tart ez, hány országgal lépett kapcsolatba az elmúlt száz napban. Nekem már mondott egy számot, de azóta is biztos gyarapodott. De minden külpolitika alapja az, ami az adott országban a belpolitikában történik, ahogy az eddig elmondottakból is kiviláglik. Ezért hadd mondjam el, hogy melyek azok a meghatározó tényezők, ahol Magyarország nem a probléma, hanem a megoldás része akar lenni. Az első saját házi feladatunk itt belföldön, ami pedig a gazdasági válság kezelése. Hiszen attól volt hangos a sajtó - nemcsak az októberi válság óta, hanem már korábban is-, hogy Magyarország gazdasági problémákkal küzd. Nos, azt gondolom, hogy az elmúlt száz nap arról szól, hogy Magyarország kezébe vette a saját sorsát. Míg mondjuk a válság kitörése óta - és előtte is - gyakran tűnhetett úgy a külföldi elemzők számára, hogy Magyarország sodródik, a válság közepén pedig sokan, akár sok millió család Magyarországon - mondjuk az az 1,7 millió család, akinek lakáshitele van, vagy azok a vállalkozások, akik ki vannak szolgáltatva ezeknek a tényezőknek - reszkethettek, remeghettek, félhettek attól, hogy mi történik, hogyan változik Magyarország megítélése. Vagy azok a brókerek, akik Londonban vagy New Yorkban nyomják a gombot Magyarország hitelével kapcsolatban, mit gondolnak rólunk, azok számára az jelenthet csak megnyugvást, ha visszaszerezzük a kezdeményezést, ha nagyon határozott, helyenként fájdalmas lépésekkel megüzenjük a világnak, hogy értjük, mi Magyarország házi feladata, és hogy ezt a házi feladatot elvégezzük. Visszavesszük a kezdeményezést, mi magunk irányítjuk a sorsunkat, a magunk urai vagyunk, és rajtunk múlik döntően, egy egyébként interdependens világban, hogy milyen ütemben fejlődik az ország. Nem mások kényétől, kedvétől, pillanatnyi hangulatától, vagy pánikjától kell, hogy függjön Magyarország finanszírozása, működése, stabilitása. Erről szólt az elmúlt száz nap. Ez egy rendkívül fájdalmas időszak volt, mert nagyon sok nehéz, régóta meglévő szimbolikus tabut kellett lebonta-