Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2008
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2008
318 I Magyar Külpolitikai Évkönyv • 2008 a KOR, a munkásvédelmi bizottság, majd színre lépett a Szolidaritás, Magyarországon „a rendszer belülről való javítása" maradt a fő irány. A többes jelölés groteszk és szomorú történte az 1985-ös választásokon, vagy a nagy közjogi és alkotmányozási reform terve 1988-ban, amely a párt vezető szerepe fenntartásával képzelte el a demokráciát, e leglényegesebb kérdésben az ágcsernyői korlátok között maradt - míg azokat Gorbacsov fel nem adta. Ezért különös hálával tartozunk mindenkinek, akik felemelték szavukat Csehszlovákia megszállása ellen. Az öt marxista filozófusnak, akik Korcula szigetén kiadott nyilatkozatukban az egész világ előtt ítélték el a katonai beavatkozást, és adtak példát szolidaritásból. Mindazoknak, akiket itthon izgatás miatt állítottak bíróság elé. Tisztelettel kell adóznunk azoknak a honvédeknek, akik a megszálló egységekben fejezték ki egyet nem értésüket - és emiatt retorziók érték őket. Sokan, különféle módon tiltakoztak - pozíciójuknak és vérmérsékletüknek megfelelően. De én azokról is szeretnék szólni, akikről nem maradtak feljegyzések, de akik komolyan elgondolkoztak azon, mi történt, s ehhez szabták későbbi életüket. Erre a beszédre készülve tudtam meg egy ismerősömtől, hogy édesapja századosként részt vett a bevonulásban. Miután hazajött, soha egyetlen szót sem mondott a megszállásról, családjának sem beszélt róla - de azonnal leszerelt és elment segédmunkásnak. Ok azok, mind, akiknek köszönetet mondok. Ok ellensúlyozzák bevonulásunk szégyenét. És a mai napon köszönet illeti azokat is, akik, miután bebizonyosodott, hogy a szocializmus nem lehet emberarcú, az emberi arcot, a szabadságot és az emberi jogokat választották. Akik nem reformálni akarták a rendszert, hanem más rendszert akartak. Ez a köszönet egyaránt szól azoknak, akik a marxizmustól jutottak el a rendszer liberális-demokrata kritikájához, és azoknak, akik az új rendszert a magyar nemzeti hagyományokra és kultúrára alapozva követelték. Szól a köszönet az akkori környezetvédőknek is, akik a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer elleni országos tiltakozással járultak hozzá a rendszerváltáshoz. Van még egy fontos tanulsága 68-nak. A szabadság ígérete azt is magával hozta, hogy az addig elfojtott nemzeti kérdések nyilvánosságra kerültek, hiszen ezek megoldását is nyilvánvalóan a szabadság elemi részének tekintették. A cseh és szlovák viszony hivatalosan is a szabadabb rendszer egyik fő kérdése lett. A kezdet kezdetén, Dubcek és Kádár januári találkozóján már szó volt a szlovák önállóságról, és külön Dél-Szlovákia speciális kérdéseiről. A korábban engedélyezett egyetlen magyar szervezet, a CSEMADOK Központi Bizottsága 1968. márciusi állásfoglalásában követelte többek között a relatíve kompakt nemzetiségi járások kialakítását, és a diszkriminációs törvények (ti. a Benes-dekrétumok nyomán hozott intézkedések) megszüntetését. A megszállás után azonban a legsúlyosabb vád a CSEMADOK ellen az volt, hogy igényt tartott a szlovákiai magyarság érdekképviseletére. Márpedig a
