Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2008

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2008

314 Augusztus 21. Sólyom László köztársasági elnök beszéde a „Prágai Tavasz" leverésének 40. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen Tisztelt Emlékező Közönség! Miért állunk itt, az Andrássy úton, egy nyári hétköznap délutánján, furcsa díszletek, homokzsákok, katonai teherautók között? Persze, tudjuk, emlékezni jöttünk a negyven évvel ez előtt történtekre, amikor a Szovjetunió és négy szövetségese, köztük Magyarország hadserege megszállta Csehszlovákiát. Emlékezni jöttünk, nem ünnepelni - hiszen a mi részünkről, magyar részről nincs ünnepelni valónk, hanem szégyellni valónk van. Annál indokoltabb és fontosabb a kérdés: mi végre jöttünk össze, mi az értelme ennek a rendezvénynek? A felejtés ellen vagyunk itt. Legalább a kerek évfordulókon fel kell frissítenünk magunkban, vagy inkább helyre kell állítanunk történelmünk folyamatosságát. így tettünk két hónapja Nagy Imre és 1956 valamennyi mártírja halálára emlékezve; így tettünk másfél éve az ötvenhatos forradalom évfordulóján. 1956 és 1968 ugyanannak az útnak az állomásai, amely mai szabadságunkba vezetett. A történelmünkhöz való ragaszkodást fejezzük ki ma - mert történelmi tudat nélkül nincs nemzet. Azt az igényünket is kifejezzük, hogy történelmünkkel szépítés nélkül nézzünk szembe. Nemcsak a dicső napokat kell idéznünk, hanem a szégyenletes eseményeket is ismernünk kell, és fel kell dolgoznunk. Ha ehhez van erőnk, sokat nyerünk azzal, hogy törekedtünk az igazságra. Egyrészt emelt fővel állhatunk ki azért, hogy saját ügyeinket mások is igazságosan ítéljék meg. Másrészt pedig mai tájékozódásunkhoz, jó helyzetértékelésünkhöz szükség van a történelem tanulságaira. A mai évforduló, augusztus 21-e, egyetlen nap - a megszállás kezdetének dátuma. A Prágai Tavasz néven történelemmé vált események, amelyek a katonai agressziót végül kiváltották, azonban már 1968 legelején elkezdődtek. Emlékeznünk kell a Prágai Tavasz reményteli üzenetére! Csehszlovákiában meglazult a kommunista diktatúra, szabadabbá vált a sajtó, ki lehetett mondani addig tiltott szavakat, megjelent a nyilvánosságban is az addig elfojtott nemzetiségi kérdés, a szlovákok föderáció-igénye, a magyarok egységes képviseleti követelése. A tervgazdálkodás zsákutcájából a gazdasági reformok kiutat ígértek. Mennyi illúzió vette itt kezdetét arról, hogy a szocializmusban is lehet szabadabban élni, lehet emberi arcot adni a rendszernek! Különösen fontos volt ez az üzenet Magyarországnak, amely maga is reformokkal kísérletezett. Ez az események egyik arca. Közben ugyanis sokszereplős, bonyolult politikai játszma folyt. A tét és a kihatások most is világtörténelmiek voltak, mint