Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2008
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2008
256 1 Magyar Külpolitikai Évkönyv • 2008 történelmi lehetőség, hogy bebizonyítsa: komolyan gondolja, amit két éve felvetett. Az új tagállamok meghívásáról természetesen az egyéni teljesítmény és érdemek függvényében kell dönteni. Egyetlen felkészült ország tagsága sem szenvedhet késedelmet csupán azért, mert mások nem teljesítik a NATO feltételeit. Ugyanakkor, különösen a térség jelenlegi helyzetére tekintettel, a regionális stabilitás szempontjait is figyelembe kell vennünk. A három állam a legkülönbözőbb területeken alakított ki széleskörű együttműködést egymással, ami a térség egészére előremutató és stabilizáló hatást gyakorol. Szilárd meggyőződésünk, hogy az Albániát, Horvátországot és a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaságot egyaránt magába foglaló hármas bővítés szolgálná legjobban a biztonságot a Nyugat-Balkánon és azon túl is. A három tagjelölt állam következetesen folytatta a reformokat, és komoly haladást ért el többek között a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben is. Mindhárom ország bebizonyította továbbá, hogy kész és képes hozzáadott értéket adni fontos katonai küldetések teljesítéséhez a NATO-nak, saját térségükben éppúgy, mint másutt, például az afganisztáni ISAF-műveletet keretében. Részvételük a Szövetség által vezetett béketámogató műveletekben talán minden másnál láthatóbban és meggyőzőbben bizonyítja, hogy igenis képesek kézzelfogható hozzájárulást nyújtani a szervezetnek. A három tagjelölt ország bukaresti csatlakozási esélyei kétségtelenül ösztönzést jelentenek a Békepartnerségben részt vevő térségbeli államok, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, valamint Szerbia számára is. A NATO ennek a három köztársaságnak is az euró-atlanti integráció jövőjének üzenetét küldte, amikor felvette őket békepartnerségi programjába, hiszen az széleskörű együttműködést kínál a partneri kapcsolatokban érdekelt államoknak, és hasznos eszközként szolgálhat a demokratikus reformokhoz is. A nyugat-balkáni reformok és vívmányok eddigi eredményei nem válhattak volna valóra az euroatlanti integráció nélkül. A csehek és a magyarok ezt tapasztalatból jól tudják. A három tagságra váró ország annak is tudatában van, hogy a meghívás önmagában nem biztosíték. Magyarország és a Cseh Köztársaság politikai támogatására és gyakorlati tanácsaira azonban ezt követően is számíthatnak, mint ahogy a felkészülési folyamat egésze során is érzékelhették ezt a segítséget törekvéseik valóra váltásához. A bukaresti csúcstalálkozó kiváló alkalom annak bebizonyítására, hogy a NATO-nak nem csak eredményes múltja van, hanem ígéretes jövője is. A Szövetségnek nem szabad elmulasztania ezt az alkalmat, és nem is fogja elmulasztani ezt a lehetőséget. Ebből valamennyi tagállamnak így csak haszna lehet.