Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007

3. felhatalmazza az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatóját vagy az általa megbízott személyt, hogy a részes országok nemzeti jelentéseit megvitató felülvizsgálati értekezleten az Egyezmény szerinti kormány-felhatalmazottként részt vegyen; 4. felhívja a külügyminisztert, hogy a 2. és a 3. pont szerinti meghatalmazotti okiratokat adja ki. Augusztus 20. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszéde a külhoni magyarok (budapesti) kulturális fesztiválján (Részletek) Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat. Köszönöm nemcsak Önöknek, hanem mindazoknak a művészeknek, akik itt a Duna partján napokon keresztül megmutatták, milyen színes és milyen változatos az egyébként egygyökerü, de sok csatornából, sok szálból táplálkozó magyar kultúra. (...) Azzal szembesülünk, hogy az országhatáron túl hasonlóképpen létezik, virul, formálódik a magyar kultúra ezekben a napokban, ezekben az években, és ölti mai kifejeződési formáját éppen úgy, mint idehaza. Érdemes elgondolkodni azon, hogy több dolgunk van annál, mint egyszerűen csak őrizzük hagyományainkat és átadni a kulturális örökséget a gyermekeinknek, amelyet szüléinktől, nagyszüleinktől örököltünk. Gyarapítani is kell azt; természetesen úgy, ahogyan ezt a mai ember teszi. Nem önmagáért valónak mondom ezt. Amikor arra utalok, hogy az egyetemes magyar kultúra nem egyszerűen csak hagyomány és örökség, hanem mai produktum is, akkor arra is szeretnék utalni, hogy mindaz, ami a magyar nemzet történelmi gondja és baja, nem a sors átka volt, hanem a kor meg nem értése; ha úgy tetszik, történelmi értelemben is hibás társadalmi és politikai teljesítmény, tévedés. Tévedések hosszú sorozata oda juttatta a magyarságot - döntően a XIX és a XX. században -, hogy talán a legnagyobb sebet őrizzük Európában azért, mert a történelmi és kulturális nemzet, a politikai nemzet és az állam nem fedi egymást. El lehet követni azt a hibát, amelyet elkövettek eleink: magunkba fordulhatunk. A felvilágosodás, a haza vagy haladás nagy dilemmája egyébként éppen ebből származik: hogyan tartom meg együtt a történelmi Magyarországot, a soknemzetiségű Magyarországot, hogyan őrzöm meg a széleit ennek a történelmi állami képződménynek és ezzel egy időben hogyan modernizálok. Vagy ez, vagy az - gondolták. És aki nem tudta feloldani ezt az ellentmondást és ragaszkodott csak a múlthoz, a múltbeli megoldásokhoz, az rajtavesztett - és ne tagadjuk, rajtavesztünk mi magunk is. A történelmi Magyarország abból a tévedésből szenvedte el legsúlyosabb sérüléseit, hogy azt hitte: meg lehet őrizni mindent úgy, 300