Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007

Tényleges a felelősségünk, amíg fel nem épül a közös európai politika nemcsak céljaiban, hanem eszközeiben —, amíg a nemzeti felelősséget nem tudjuk megosztani más nemzetekkel és nem tudjuk közössé tenni. Ma már látjuk, hogy ez az idő sok-sok év, akár évtized. Addig is van egy olyan felelősség, amelynek meg kell felelnünk. Erről szólnak ezek a viták. Óvnám magunkat is, vitapartnereinket is attól, hogy félmondatokból ítéljenek meg energiapolitikát, külpolitikát vagy biztonságpolitikát. Ennél ez összetettebb, árnyaltabb, strukturáltabb kérdés. Magyarország abban érdekelt, hogy fölépüljön ez a közös politika. Az pedig a kötelezettsége, hogy amíg ez föl nem épül, Magyarországon addig is a világ legtermészetesebb dolga legyen az, hogy ha az ember otthon kinyitja a gáztűzhelyen a csapot, akkor csak egy gyufalobbantásnyi gázláng kelljen ahhoz, hogy begyújtsunk. Elegendő energia, nagyobb biztonság, kevesebb vagy kisebb függés: nagyjából ezeknek kell vezényelnie bennünket. * Az ország külpolitikájának sikere - sok minden más mellett - a geopolitikai adottságok, a gazdasági teljesítmény, vagy éppenséggel katonai erő mellett attól is függ, hogy a politikai döntéshozók milyen mértékben tájékozottak a külvilágban lejátszódó folyamatokról. Ennek a tudásnak a megszerzésében meghatározó szerepet játszhatnak a magyar kül- és biztonságpolitikai műhelyek. Ezeknek a műhelyeknek fontos szerepe lehet az úgynevezett külpolitikai vagy biztonságpolitikai konszenzus megteremtésében is. Jóllehet időnként az az érzésünk, hogy a magyar külpolitikában ma több vita van, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt volt. De éppen azért, mert több a vita, még nagyobb szükség van arra, hogy legyenek olyan intézmények, legyenek olyan fórumok, olyan interface-k, amelyek segítik a megértést. Jó néhány neves kutatót kértünk fel arra, hogy a Magyar Külpolitikai Tanács keretében nyújtsanak segítséget fontos kül- és biztonságpolitikai döntések meghozatalához. Ez pár hete történt. Most pedig abból az apropóból vagyunk itt együtt, hogy újjáalakult a Magyar Külügyi Intézet, amelyet a Külügyminisztérium hozott létre, és amely intézet a magyar külpolitikai gondolkodás, koncepció és stratégiaalkotás, elemzés egyik fontos központja kíván lenni. Nem rivális, nem alternatív központ, hanem együttműködő, világos célú és - remélem - ehhez hatékony eszközökkel ellátott intézmény. Azt várom el ettől a tudományos műhelytől, hogy járuljon hozzá a független magyar külpolitika eredményes és sikeres alakításához, a külpolitikai kérdések minél szélesebb nyilvánosság előtti megvitatásához. A diplomatáktól pedig természetesen azt várom, hogy tekintsék közvetlen kollégáiknak a tanács és az intézet kutatóit, hiszen ugyanazért az ügyért dolgoznak. Hadd mondjam most el azt, hogy az elmúlt időszakban intenzív külpolitizálás praktikus tapasztalatai alapján is azt a benyomást szereztem, hogy a Külügyminisztériumban óriási szaktudás halmozódott fel; diplomatáink pro256