Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007
hogy tárgyalópartnereim aktív támogatását kérjem a probléma megoldásához. Mivel az egyoldalú vízumkötelezettség feleslegesen hátráltatja az idegenforgalom, az oktatási és kulturális kapcsolatok megerősödését, valamint a baráti-rokoni szálak fenntartását, ezért az Empire Club tagjait is kérem, hogy a tőlük telhető mértékben vessék latba befolyásukat a kanadai kormánynál, hogy ez a kérdés a lehető leghamarabb és kölcsönösen megnyugtató módon rendeződjön. Bízom benne, hogy jövőbeli politikai, diplomáciai és gazdasági együttműködésünket látogatásom némileg előmozdítja, és az előnyös eredményekkel jár mind Kanada, mind pedig Magyarország számára. Köszönöm kitüntető figyelmüket! Április 25. Sólyom László köztársasági elnök pohárköszöntője Kanadában tett állami látogatásakor a főkormányzó, Michaëlle Jean által a tiszteletére adott díszvacsorán (Ottawa, 2007. április 25.) Tisztelt Főkormányzó Asszony és Lafond Úr! Excellenciás Hölgyek és Urak! Köszönöm a Főkormányzó asszony szavait, amelyekkel országaink kapcsolatait és sokrétű együttműködését méltatta! Jól eső érzéssel hallgattam, milyen elismerő hangon szólt a kanadai magyarság hozzájárulásáról Kanada fejlődéséhez. Látogatásom egyik fő célja, hogy kifejezésre juttassam köszönetünket azért, amit Kanada tett Magyarországért és a magyarságért. Az 1990. évi rendszerváltozás teremtette meg annak a lehetőségét, hogy az a rokonszenv, amely Magyarország iránt a kanadaiakban jelentős mértékben az 1956-os forradalom nyomán alakult ki, a kétoldalú kapcsolatok egyik serkentő eleme legyen. Itt Kanadában Önök tudták azt is, hogy Magyarországon a kommunista hatalom idején is élt az emberekben a demokrácia és a szabadság iránti vágy. S amikor a magyarországi demokratikus átmenet elkezdődött, Kanada az elsők között sietett Magyarország segítségére. Ez a segítség az élet legkülönbözőbb területein megmutatkozott, beleértve a gazdaság megújítását is, amiért ezúttal is szeretnék köszönetet mondani. Magyarország NATO-, majd 2004-ben EU-csatlakozásával lényegében lezárult az a másfél évtizedes küzdelmes folyamat, amelynek célja teljes körű integrációnk a fejlett nyugati demokráciák közösségébe. Természetesen nem könnyű a beilleszkedés, de rendkívüli jelentőségű, hogy Magyarország végre ismét elfoglalhatta megérdemelt helyét az európai nemzetek között. Úgy gondolom, hogy helyes az a politika, amely a nyilvánvaló európai kötődés mellett igyekszik megfelelő intenzitású kapcsolatokat ápolni a két északamerikai országgal is. Ez a kiegyensúlyozottság egyaránt tetten érhető a politikai, 245