Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007
két nép megbékéléséhez; hiszen Esterházy ügye a magyar-szlovák kapcsolatok alapkérdéseit érinti. Esterházy János emlékének élesztése tizenöt éve tart. Tizenöt évvel ezelőtt alakult meg az Esterházy János Emlékbizottság; előtte egy évvel kezdett működni Pozsonyban az Esterházy Klub. Mindez azt mutatja, hogy 1990-199l-ben a rendszerváltás valóban nagy reményeket támasztott arra, hogy az Esterházy-ügyet igazságosan rendezni lehet. Vajon az eltelt tizenöt év mit hozott számunkra: csalódást vagy továbblépést? Csalódást hozott abban, hogy nem sikerült jogi úton egyetlenegy lépést sem tenni Esterházy János rehabilitációja felé. Csalódást hozott azért, mert a hamvakat azóta sem adták ki a családnak. Esterházy Alice grófnő - Esterházy János lánya - tizenöt éve minden eszközt megragad arra, hogy ezt elérje, de mindig falakba ütközött. És végül csalódást okoznak a szlovák részről tapasztalható nacionalista kirohanások, Esterházy János emlékének további befeketítése. Nem hozott azonban csalódást ez a tizenöt év abból a szempontból, hogy Esterházy János mind a két nép számára ismertté vált. Ebben bizonyosan az igazságért való küzdelem és annak az etosza is szerepet játszik. A magyarok körében Esterházy Jánosnak kultusza támadt; sokkal többen tudunk róla, és sokkal inkább hat az ő példája, mint régebben. Ritkaság az, hogy olyan politikus kerül be a köztudatba, akit emberi nagysága miatt tisztelnek. Tudjuk, sokan szentként emlegetik őt a börtönbeli magatartása miatt. De legalább ilyen fontos, hogy az a politikai hagyaték, az az üzenet, ami az ő egész tevékenységéből adódik, egyre inkább közkinccsé válik, s az emberek elgondolkodnak rajta. Nagy ünnepi figyelem irányult Esterházy Jánosra 2001-ben, amikor születésének a századik évfordulóját ünnepeltük. Az akkori előadások, az azok alapján megjelent könyvek, mind-mind részletesen dokumentálják az ő emberi nagyságát. Most csak nagyon röviden szeretném itt megemlíteni, hogy a tiszteletünk alapja az, hogy Esterházy Jánosnak elvei voltak, szilárd erkölcse volt, és ezekből semmit nem engedett. Nem engedett akkor, amikor akár cseh részről, akár magyar részről miniszteri széket ajánlottak neki. Nem engedett akkor, amikor börtön fenyegette, vagy amikor megszökhetett volna a pozsonyi rabkórházból, de nem tette meg, hanem kitartott elvei mellett. Különösképpen kitartott a mellett a küldetése mellett, amelyet életcéljának tartott, hogy a Felvidéken rekedt magyarság szószólója lesz. Éppen ezért akkor is ott maradt velük, amikor visszacsatolták az egyes országrészeket a bécsi döntés nyomán; a szlovák részen maradt, hogy az ott rekedt 60-70 ezer magyar ügyét képviselhesse a parlamentben és a közéletben. Hangsúlyozni kell, hogy Esterházy János nemcsak a magyarok ügyét képviselte, hanem a lengyelekét, a ruténokét, a szlovákokét is sokszor, és különösképpen a zsidókét. Nem lehet elég gyakran említeni azt a szlovák részről szokásosan bagatellizált tényt, hogy egyetlenként szavazott a zsidó deportálások ellen a parlamentben, és kimondta, hogy az a zsidótörvény embertelen és istentelen. Politikai célja volt, hogy a kisebbségi jogok mellett mindig teljes erővel kiálljon. Ugyanakkor máig is 238
