Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007

túlmenően az Európai Unió sürgeti a trópusi erdők pusztításának mielőbbi leállítását, illetve hosszabb távon a folyamat visszafordítását. Az emisszió-kereskedelem világméretű alkalmazását is szorgalmazza az EU mint olyan eszközt, amely enyhítheti a környezet túlterhelését. Az ökológia és a gazdasági fejlődés nem áll feloldhatatlan ellentétben egymással. Napjainkban is számos környezetbarát technológiát alkalmaznak, és folyamatosan láthatjuk mind újabbaknak a bevezetését. Ha áttekintjük a szükséges intézkedéseket - mint például az energiahatékonyság növelését, az ipari szintű korombegyűjtés és koromtárolás elősegítését, a járművek, lakóházak és üzemi épületek széndioxid-kibocsátásának a csökkentését -, világossá válik, hogy új technológiákra és jelentős beruházásra van szükség. A gazdasági fejlesztés azonban csupán eszköz és sohasem végcél. A természeti környezet sebeinek gyógyítása gazdaságilag is ésszerű akkor is, ha ez ellentétben áll egyes gazdasági szereplők szűklátókörű és rövid távú érdekeivel. Az Európai Tanács olyan megegyezésre jutott, ami első pillantásra tisztán technikai részletkérdéseket érint mint a kibocsátás-csökkentés százalékai, az emisszió-kereskedelmi programok, vagy az ipari innováció -, más nézőpontból viszont ezek a részletek egy olyan mozaiknak a darabjai, amely teljesen új képet ad arról, hogy milyen életmódbeli változásokra van szükségünk a túléléshez. Az Európai Tanács e határozatai, amennyiben megvalósulnak, ténylegesen egy új hozzáállásra fognak vezetni. Ezért gondolom, hogy ezek a határozatok valóban mérföldkövet jelentenek. A tudósok, politikusok és környezetvédő aktivisták folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a környezet megóvása sokkal többet jelent a természet konzerválásánál vagy a szennyezés korlátozásánál. A környezet védelme életmódbeli változásokat, új életfilozófiát kíván; olyan filozófiát, amelynek alapja a természettel való összhang, és a jövő nemzedékei iránt érzett felelősség. Akik ezt a szemléletet képviselik, készek arra, hogy a fogyasztásukat és a gazdasági növekedést a jövő érdekében visszafogják. Látjuk azokat az erőfeszítéseket, melyek a mindennapi élet apró lépésein keresztül a viselkedésünket úgy alakítják, hogy ne lépjük át a fenntarthatóság határait. (...) Nyilvánvalóan megdőltek, tarthatatlannak bizonyultak korábban széles körben elterjedt kifogások és ellenérvek. Az EU egyoldalú emisszió-csökkentését követően például már nem lehet azzal érvelni, hogy nem érdemes egyoldalú lépéseket tenni, mert azok hatástalanok; mára megértettük, hogy a semmittevés bizonyulhat a legdrágábbnak, mivel a tétlenség ára messze meghaladja a rövid távú költségeket. A közösségen belüli emissziócsökkentés lassítja a globális kibocsátás növekedését is, függetlenül attól, hogy máshol mi történik. A világ más fontos tájain is a pozitív hozzáállás biztató jeleit látjuk. Örömmel idézem fel az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának egy a napokban hozott ítéletét. Magánszemélyek, valamint Massachusetts Állam felszólították az USA környezetvédelmi hatóságát (EPA), hogy a „Tiszta Levegő" szövetségi törvény értelmében rendelje el az üvegházhatást növelő gázok kibocsátásának korlátozását, mert e gázok felhalmozódása befolyásolja az 235