Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007

összefüggnek. Iránymutató fogalmaink - amilyen például a személy és az emberi méltóság fogalma, vagy a szabadság és a szolidaritás - mélyen gyökereznek az európai kultúrtörténetben. Nem mondhatunk le arról, hogy ezeknek a gyökereknek a kollektív tudatunkban játszott szerepét a nyilvánosság fórumain is feltárjuk és megvitassuk. Közös kultúránk alapjainak tisztázása hozzájárulhat a jövőre mutató döntéseink felelős meghozatalához. A közös kulturális hagyomány azonban nem lett volna elegendő, ha Európát nem olyan államférfiak irányítják, akik felelősséget éreznek a távolabbi jövőért is, és vannak a jövőbe mutató vízióik. Ilyen felelősségre és intellektuális bátorságra volna szükség ma is. A döntő közjogi és politikai újítás az Európai Közösségek megalkotásával megtörtént, ehhez képest ma az unió intézmény- és jogrendszere igényli a megújítást. Az innovatív gondolkodás, a jövőért érzett felelősség a meglévő keretek kitöltésében kell hogy jelentkezzen. Ennek örömteli jelét látom a soros elnökség azon erőfeszítéseiben, hogy a környezetvédelmet kiemelt célkitűzésként kezelje. Meggyőződésem, hogy az európai identitás magjához tartozik a jövő nemzedékekért érzett felelősség, ami a környezet védelmének és a fenntartható fejlődés gondolatának az alapja. (...) Magyarországon, különösen tudatában vagyunk a jogállamiság fontosságának. Az alapvető jogok védelme együttélésünknek nélkülözhetetlen kerete akkor is, ha a terrorizmussal kell felvenni a harcot. Kétségen felül áll: minden állam - és hatásköreinek keretei között az Európai Unió - köteles a polgárai életét és javait védeni. Ez bizonyos esetekben új egyensúly megtalálását is igényelheti. Ha azonban a bűnüldözés hatékonysága és más biztonsági megfontolások fontosabbá válnak a jogállamiságnál, úgy az európai integráció fundamentuma kerül veszélybe. Magyarország ezért határozottan fellép az unión belül a véleményszabadság és a személyes adatok védelme érdekében. Most hogy Szlovákia és Románia is tagja az Európai Uniónak, egy jogi és értékközösségbe tartozunk a szomszédos országokban élő mintegy két és fél millió magyar túlnyomó többségével. A nemzeti kisebbségek identitás-megőrzése az Európai Unió számára is fontos kell legyen, hiszen Európa a sokféleség egységét jelenti. Biztató jel volt számunkra, hogy a csatlakozás feltételei között a nemzeti kisebbségek védelmi is szerepelt. Ennek jegyében fontos fejlemény az is, hogy az alkotmány-szerződés az unió értékei között a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a védelmét is megemlíti. A Balkánon zajló folyamatok azonban azt is jelzik, hogy a stabilitásnak csak a kollektív kisebbségi jogok megadása lehet az alapja. Több EU-tagállam pedig jó példát mutat arra, hogy az autonómia különböző formái segíthetik a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzését és így Európa sokszínűségének fenntartását. Mindezek alapján hiányolom, hogy a Berlini Nyilatkozat csupán a nyelvi és kulturális sokszínűségre utal, és nem tér ki a kisebbségek védelmére. Mindennapjainkat már az uniós jog határozza meg. Meglepő és egyúttal aggasztó, milyen kevéssé vesszük ezt tudomásul, és hogy milyen távol is van még 232