Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007

amely - reményeink szerint - segít a megoldást legkésőbb 2007 végéig megtalálni és 2009-ig meg is valósítani. Hogy ez megtörténhessen, ez év őszén új kormányközi konferenciát kellene összehívni. Magyarország és Dánia szilárdan támogatja a német EU-elnökség erőfeszítését, hogy az alkotmányszerződésben szereplő számos fontos cél, érték és eszköz közül minél több része legyen bármilyen kompromisszumos megoldásnak. Ez áll az európai külügyi szolgálat élén álló uniós külügyminiszter posztjának a létrehozására, a ,karcsúsított" döntéshozatali mechanizmusra, ideértve a többségi szavazati elv szélesebb alkalmazását a Tanácsban csakúgy, mint az egyértelműbb feladat-meghatározásra Brüsszel és a nemzeti szintek között. Fontos, hogy a huszonhét tagállam ne úgy készüljön az új kormányközi konferenciára, hogy ott mindent elölről újra akar tárgyalni; ez ugyanis minden valószínűség szerint megakasztaná az uniós szerződések reformjának folyamatát, és kizárná, hogy még a 2009. évi európai parlamenti választások előtt ratifikálható legyen az új szerződés. Egy ilyen kudarc végső soron igen rossz szolgálatot tenne az európai polgároknak, akik joggal várnak mindennapi életüket segítő, kézzelfogható eredményeket az uniótól. Magyarország és Dánia konstruktív partnerek lesznek abban, hogy az új szerződés ügye ne jusson ismét holtpontra, a belső viták ne húzódjanak el, mert ezt Európa nem engedheti meg magának. Látnunk kell: Európa-centrikus világképünk politikai és gazdasági értelemben túlhaladottá vált. Az Európai Unió szerepe a világban marginálissá válhat ma az Amerikai Egyesült Államok, holnap Kína, sőt idővel India mögött, ha nem szakítunk azzal, hogy a lehetőségeinket statikusan fogjuk fel. Korszerűsítenünk kell közös európai eszközkészletünket, erősíteni a közös cselekvést, kiegészítve ezzel nemzeti lépéseinket. Meg kell őriznünk az unió nyitottságát, mert ez eddig is számottevően erősítette az uniót mint globális szereplőt. A globalizáció következménye, hogy a nemzeti kormányok önmagukban egyre nehezebben képesek megbirkózni az olyan elsöprő erejű nemzetközi kihívásokkal, mint a világméretű terrorizmus, a szervezett bűnözés, az éghajlatváltozás, az illegális migráció, vagy az energiaellátás biztonságának a megteremtése. A globalizáció számos előnyt hordoz úgy Európa egésze számáéra, mint a nyitott gazdasággal és magasan képzett munkaerővel rendelkező olyan kisebb országok számára, mint Magyarország és Dánia. Vesztegetni való időnk nincsen. A gyorsaság döntő Európa szempontjából; a kormányok jól teszik, ha maximálisan kihasználják a hónap elején tartott EU-csúcstalálkozón a széndioxid-kibocsátás csökkentéséről és a megújuló energiaforrások hasznosításáról aláírt - mérföldkövet jelentő - megállapodás lendületét. A megállapodással a kibővített unió határozott jelzést küldött a világnak az egységéről és arról, hogy a legérzékenyebb, politikailag fontos kérdésekben is képes az előrelépésre. Az éghajlatváltozással, az energiapolitikával kapcsolatos közös céljaink világosak, bár a tagállamok még csak éppen hogy megkezdték a bonyolult tárgyalásokat a terhek megosztásáról, hogy az unió összességében képes legyen teljesíteni az egyezményben vállalt kö226