Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007
galmával egyenrangúként ismeri el. Elismerést nyert az is, hogy az anyaállamnak joga van a más államokban kisebbséget képező nemzetrészei identitásának és kultúrájának a támogatására. Más oldalról pedig: a balkáni konfliktusok vezetnek arra a tanulságra, hogy európai stabilitás nehezen érhető el a kisebbségi jogok teljességének és közösségi jogként való elismerése nélkül. A kisebbségek kulturális autonómiája magától értetődő minimum, s a kisebbségi jogok teljessége pedig - ahol minden feltétel és az igény megvan rá - a területi autonómia lehetőségét is magában foglalja. A hivatalos látogatásom alkalmával már tolmácsoltam, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Az autonómiának számos konkrét megoldása lehetséges. Ezért mindenekelőtt demokratikus, tisztázó párbeszédre van szükség az autonómia fogalmáról és jövendő tartalmáról. Sok félreértést és előítéletet kell eloszlatni a többségi társadalomban, és meg kell szerezni az adott állam egyetértését. Magyarország az Európai Unióban többször bizonyította az alapvető jogok iránti különleges érzékenységét. Hitelesen képviselheti tehát az emberi jogok ügyét és ezen belül a kisebbségek jogi igényeit is, különös tekintettel arra, hogy a két- és félmilliós magyar kisebbség a legnépesebbek egyike Európában, továbbá arra is, hogy ezek a közösségek a küzdelmük során mindig az alkotmányos kereteken belül maradtak. Hiba lenne azonban, ha a kisebbségi jogok és kisebbségi problémák mintegy bezárnák vagy elszigetelnék a magyarokat az adott országokon belül. Az Európai Unió hatása sokkal mélyebb és átfogóbb, amellett a bezárkózással ellentétes is; teljesen új környezetet, új viszonyítási rendszert teremt. A szomszédos országokban élő magyarság előtt nemcsak a magyar határ nyílt meg, hanem egész Európa munkavállalási, tanulási, tudományos és gazdasági lehetőségei is. Magyarország ugyanezen változások sodrába került. Mindegyik tagállam formálja a közös Európát. Nekünk abban kell megalkotni a magyar nemzet helyét. Nem csak a határokat, de a lelkeket is meg kell nyitni, hogy megszabaduljunk a bizalmatlanságtól és a kicsinyhitűségtől. A magyar nemzetet az Európai Unióban úgy tudom elképzelni, mint amelyre illik az unió jelszava: egység a sokféleségben. Úgy érzem, az unió feltételei segítenek majd új hangot találni egymás között is. Az unió tárgyszerűségre is késztet; az emberi jogok nyelvén ért, az ilyen igényeket és a sérelmeket tudja kezelni. Pusztán érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre. Az új európai lehetőségek józan mérlegelésére van szükség, és tárgyszerű ismeretekre saját magunkról is. Fel kell mérnünk Magyarország és a szomszéd államok szükséges együttműködésének az esélyeit. Tiszteletben kell tartanunk az egyes nemzetrészek társadalmainak önállóságát. Mindezek a politikában az érzelmeknél súlyosabban esnek latba, mindazonáltal nem érintik a magyarként együvé tartozás mély és erős érzését, amely a személyiségünk és emberi méltóságunk része. Az új viszonyoknak megfelelő, az anyaországot és a többi nemzetrész jövőjét egységben látó nemzetstratégia kidolgozása nem halogatható tovább. Ez gazdaságilag nélkülözhetetlen. Ugyanakkor kultúránknak nemcsak a múltja, ha221