Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

mányának és budapesti nagykövetségének mindazért, amit azokban a tragikus időkben tettek a magyar forradalmárokért. 1956 októberének egyetemes üzenete van a szabadság iránt elkötelezett minden ember számára. Ötven évvel ezelőtt akadt egy olyan pillanat a világtörténelemben, amikor Magyarország példát mutatott azok számára, akik addigra már kezdtek beletörődni abba, hogy Európa és a világ politikai megosztottsága majd örök időkig fennáll. A forradalom tanúbizonyságot tett arról, hogy minden nép, még a kis népek is kezükbe tudják venni sorsuk alakítását, és hogy még a diktatúrában senyvedő emberekből sem lehet soha kiölni a szabadság iránti vágyat. A világ csodálta szabadságharcosaink bátorságát, önfeláldozó hősiességét az óriási szovjet túlerővel szembeni harcban. A forradalom a vereség, a számtalan áldozat és szenvedés ellenére nem volt hiábavaló. A túlerő győzött ugyan 1956 novemberében, de a birodalom eresztékei meglazultak, és többé nem is álltak helyre. Azokban a vészterhes időkben a cselekvő szolidaritás szép példáját mutatta India. Az ellenállás néhány résztvevője a Szovjetunióval különleges viszonyt ápoló Indiától remélte - nem alaptalanul -, hogy közbenjár majd legalább a megtorlások enyhítése érdekében. India az időben nemrég létesített budapesti nagykövetségének útján Memorandumot kíséreltek meg külföldre juttatni. Mohhammad Ataur Rahman ügyvivő sokat tett azért, hogy az indiai kormány és Jawaharlal Nehru miniszterelnök latba vesse befolyását a magyarok érdekében. Fontos kiállást jelentenek Nehrunak az indiai parlamentben 1956. november 16án és 19-én elmondott szavai: „Az első pillanattól kezdve tökéletesen egyértelművé tettük, hogy a népek elleni erőszakos elnyomást, történjen az Magyarországon vagy Egyiptomban, vagy bárhol másutt a világon, a szabadság megsértésének tartjuk. (...) Magyarország népének meg kell adni a lehetőséget, hogy a jövőjéről saját kívánsága szerint dönthessen, és (...) az idegen csapatokat ki kell vonni Magyarországról". De ennél többet is tett az indiai vezetés azért, hogy a megtorlást enyhítse; nem egy - akár már halálra ítélt - magyar vádlott életét mentette meg a miniszterelnök személyes közbenjárása a szovjet vezetőknél. E viszonylag közismert tényeknek az eddig titokban vagy homályban maradt hátterét teszi hozzáférhetővé a most kiadott gyűjtemény az indiai külügyminisztérium levéltárának anyagaiból. Hálás vagyok India kormányának és nagykövetségének, hogy a könyv bemutatását ünnepünkre időzítették. Ez alkalomból is kívánom, hogy Magyarország és India baráti kapcsolatai tovább erősödjenek. 297