Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

miatt is különös figyelmet érdemel. De még inkább kihívó az a vállalkozás, hogy áttekintsék Európa helyét a változó világban. (...) Magyarország és Európa viszonya a konferencia tárgyát képező kontextusban három területen is tanulságos lehet. Az e körben tisztázatlanul hagyott kérdések ugyanis, noha nem fogalmazták meg őket, messze ható társadalmi következményekkel jártak. (...) Milyen, vagy melyik Európa a modell? Hol keressünk kapcsolódási pontokat? A megválaszolandó kérdés, amelyre ez a konferencia is keresi a lehetséges válaszokat: mi hozza létre az európai szellemet? Európa egységesülése egyelőre nem közös szellemi alap létrejöttét jelenti, még ha erre vannak is bíztató kezdeményezések. Az egységesülés elsődleges eszköze a jog, akár az Európa Tanács emberi jogokkal kapcsolatos tevékenységére gondolunk, akár az Európai Unió folyamatosan bővülő jogalkotására. Az EU jogszabályai át- meg átszövik jogrendszereinket, és olyan mértékben határozzák meg mindennapjainkat, amiről a legtöbbünknek még sejtése sincs. És persze az Európai Unió működése nemcsak jogot termel, hanem egy sajátos politikai kultúrát is létrehoz. Az európai intézmények saját részterületükön mind válaszolnak a globális kihívásra, és ezzel alakítják Európát. Az intézményesítés, amely „felülről" viszi be az európai standardokat az egyes társadalmakba, egyes területeken igen hatékony lehet. Ennek legszebb példája az alkotmánybíráskodás, ahol a nemzeti bíróságok és az európai bírói fórumok egymás példájából tanulva, egymást kölcsönösen megtermékenyítve egyszerre honosítják meg és gazdagítják a közös alkotmányos hagyományokat. Mindez azonban nem termelt ki egységes szellemet. Európa az elitek projektje volt és egyelőre az is maradt. Minden, a közös alapra vonatkozó állítás normatív: még ha a valóságból is táplálkozik, szükségszerűen igényeket és programokat fejez ki. Voltak olyan várakozások, amelyek az új EUtagállamoktól friss szellemet, megújító impulzusokat vártak. Ez az elvárás azonban nem a legmagasabb általánosítás szintjén, hanem a konkrét területeken teljesülhet. Ezek egy speciális részéhez - meglátásom szerint - Magyarország is érdemben hozzájárulhat a közös szellemi alap létrejöttéhez. Elsőként említem az emberi jogok kérdését. Az elmúlt ötven évben Európa egyik legfontosabb ismérve a jogállamiság érvényesülése volt, és a következetes kiállás a jogállamiság értékei mellett hosszú távon is márkajegye lehet kontinensünknek. Magyarország a diktatúra viszonylag friss tapasztalatával és az ebből fakadó fokozott érzékenységgel az emberi jogok védelme iránt hozzájárulhat a közös értékekhez. Égető kérdés a terrorizmus elleni preventív védekezés és az alapjogok korlátozása közötti arányosság megtalálása. Friss példa erre a légiutas-adatok kezelésének kérdése, ami jól mutatta, hogy legitim gazdasági és politikai érdekek az EU-tól is kikényszeríthetnek kompromisszumot, de ilyenkor is van esély legalább elvileg jobb megoldásra. Ez az értékek tisztelete és a jogtudatosság miatt sem közömbös. 329