Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

3. Felhívja a honvédelmi minisztert, hogy a NATO 2006. évi védelmi áttekintési folyamatában a magyar tervekről és haderő felajánlásokról kialakított megítélésről a Kormányt jelentésben tájékoztassa. 4. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba. November 27. GYURCSÁNY FERENC MINISZTERELNÖK TÁJÉKOZTATÓJA AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN A NYUGAT-BALKÁNON TETT LÁTOGATÁSA UTÁN (Országgyűlési Jegyzőkönyv 5307-5312. old.) (...) Sok tekintetben tanulságos és izgalmakkal teli annak a látogatássorozatnak a tanulsága, amelyet a múlt héten három országot érintve a Magyar Köztársaság nevében a Nyugat-Balkánon tettem. Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Albánia volt az úti cél. Ilyenkor általában megkérdezik az embert, hogy mit vitt és mit hozott a látogatás. Vittem is, meg hoztam is. Elsősorban azt a - reményeim szerint közös - meggyőződést vittem, hogy a Nyugat-Balkán nem jelenthet fehér foltot Európa és az Európai Unió testén. A Nyugat-Balkán stabilitása és prosperitása nélkül hosszú távon nincsen békés, nyugodt Európa. Európának szüksége van ezekre az országokra. És bár nagyon sok lappangó, helyenként nyilvánosan is érzékelhető vita veszi körül a Románia és Bulgária csatlakozását követő időszak bővítési politikáját, Magyarország álláspontja világos: szükségünk van ezekre az országokra. Jól megtanultuk a XX. század történelmét. Emlékezhetünk az elmúlt 1015 év elképesztő tragédiáira és emberi szenvedéseire, mindarra, ami a NyugatBalkán legtöbb országában történt. Ilyenkor fel kell tenni a kérdést, hogy európai polgárként, EU-tagországként hogyan viszonyulunk ehhez a világhoz. Az elmúlt években, amikor az Európai Unióról beszéltünk, döntően mindig önmagunkról beszéltünk. Igen, de ha nincsen biztonságban az az együttműködő közösség, amit uniónak hívunk, ha nincsen biztonságban a szomszédos országok sokasága és azok népei, akkor mi biztonságban lehetünk-e? Eljutottunk-e oda magyarként, a Magyar Köztársaság képviselőiként, hogy amikor külpolitikát alakítunk, mikor nemzetpolitikát alakítunk, akkor nem egyszerűen a ma vagy a holnap előnyeit kívánjuk csak megszerezni, hanem elegendő bátorságunk van-e befektetni a holnaputánba? Nem hoznám mindezt elő, hogyha nem lenne az a véleményem, hogy Románia és Bulgária remélt - csaknem biztos - január 1-jei csatlakozását követően megakadhat a bővítés folyamata. Nem lehet nem érzékelni, hogy nem kevesen vannak olyanok Európában, akik úgy gondolják, hogy az Európában felhalmozott ilyen-olyan konfliktusoknak az a fő oka, hogy az unió az elmúlt időszakban a szükségesnél és lehetségesnél, a menedzselhetőnél sokkal gyorsabb 317