Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

igazságot. A forradalom alapkövetelését is az egész nemzet osztotta: vissza kell szerezni Magyarország függetlenségét. Az önkényuralom helyett szabadságjogokat, önrendelkezést, szabad választásokat akart mindenki. Minden más, így a különféle társadalmi programok színre lépése, a jövő útjának szabad eldöntése ez után következhetett volna. Október 23. a törvény szerint ma ünnep. Nemzeti ünnepet azonban nem lehet hatóságilag elrendelni. Nemzeti ünnep csak az lehet, amelyet a nemzet szívébe fogad, amely része a nemzet emlékezetének, amelynek eseményei immár változhatatlanul rögzültek egy mítosszá vált történetben, s így lettek részei a nemzet önazonosságának. Ilyen nemzeti ünnep 1848. március 15-e. Az 1956 októberi követelések egyik pontja az volt, hogy nyilvánítsák március 15-ét újra nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá. Március 15-e akkor mindenkinek a vérében volt: segített abban, hogyan kell forradalmat csinálni. Mindenütt elkezdték fogalmazni a pontokat - tizenhatot, húszat -, de a lényeg az volt: pontokba kell szedni és kinyilvánítani, mit kíván a magyar nemzet. Azután következik a követelések terjesztése a szabaddá tett sajtóban, a Nemzeti dal elszavalása. Az ország számtalan forradalmi helyén követték ezt az öröklött mintát. Március 15-e mindig úgy marad a nemzet emlékezetében, ahogyan már több mint száz éve ünnepeljük; Petőfi örökké szavalni fogja a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, és a tömeg lelkesen együtt mondja vele a refrént. Mikor lesz, lehet-e egyáltalán 1956. október 23-ából hasonló nemzeti ünnep? Szinte minden megvan hozzá; ha hiányoznak is az olyan egyértelmű szimbolikus személyek, mint Petőfi vagy Kossuth 1848-ban. '56-nak megvannak a szent helyei - a Műegyetem aulája, ahonnan október 23-án a tüntető menet elindult, a Bem szobor, ahová érkezett; a harcok híres helyszínei, amelyekről minden magyarnak '56 jut eszébe - a Corvin köz, a Kilián laktanya, a Széna tér; a közismert jelszavak; s mindenekelőtt a lyukas zászló. Fennmaradt '56 eredeti, hiteles dokumentációja, amelyet szerte a világon is megőriztek. És közöttünk vannak még a hiteles tanúk is, a forradalom és szabadságharc résztvevői; közülük sokan velünk együtt ünnepelnek most itt az Operában. Tisztelt Ötvenhatosok! Ezekben a napokban a legnagyobb élmény volt számomra, hogy Önökkel találkozhattam. Ha ma este bizakodó vagyok, nagyrészt Önöknek köszönhető, az ötvenhatos szervezetek tagjainak, akikkel pénteken együtt ünnepelhettem; és annak, amit a szegedi egyetemen azoktól hallottam, akik ott 50 évvel ezelőtt megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét, a forradalmi követelések első megfogalmazóját és terjesztőjét. Ilyen hitelesen senki más nem mondhatta el, hogyan lett '56-ban a tömegből pillanatok alatt közösség; hogy a forradalmi bizottságokba és munkástanácsokba az emberséges magatartás és a hozzáértés alapján választották meg a tagokat, és nyoma sem volt bosszúállásnak. Csak az Ötvenhatosok szólhatnak holt bajtársaik nevében. Ahogyan ők beszélnek arról, hogyan emelték fel fejüket az emberek, hogyan 291