Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

erről a jövőről. Milyen ez a jövőkép? Először is: nyitott Európára, hiszen az itt élő magyarok az Európai Unióban képzelik el saját jövőjüket. Másodszor: Szerbiához és közelebbről a Vajdasághoz kötődik, hiszen az itteni magyarok is ennek az országnak a felemelkedését és európai felzárkózását kívánják elérni. Végül: ez a jövőkép szorosan elkötelezett a magyar-szerb kapcsolatok mellett. Eszerint az észak-bácskai régió és az egész vajdasági magyarság fontos szerepet kíván játszani Magyarország és Szerbia, továbbá a magyarok és szerbek európai együttműködésében. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, szükség van több, Európában már működő és itt a térségben is ismert megoldás meghonosítására, illetve újbóli bevezetésére. Ezek közé tartozik, hogy a kisebbségek az arányuknak megfelelő számban legyenek képviselve a közigazgatásban, a rendőrség és a bíróságok apparátusában. Fontos, hogy az iskolák az értékek közösségére, a türelemre, a normális együttélésre nevelje az ifjúságot. E nélkül a Vajdaságban letelepedett menekültek beilleszkedése nem lehet zökkenőmentes. Az értékek közössége az Európai Unió alapja; ezeknek az értékeknek kell megvalósulnia a Vajdaságban, ezen kell fáradoznia Magyarországnak és Szerbiának. Magyarország tehát osztja a vajdasági magyarok jövőképét: magáénak tekinti az ő céljaikat. Magyarország Európában látja Szerbia - és a vajdasági magyarság - helyét. Kiemelt partnerként tekint Szerbiára, és azt szeretné, hogy a magyar-szerb együttműködésben az észak-bácskai régió, a vajdasági magyar közösség, a Vajdasági Autonóm Tartomány - saját döntéseik alapján - meghatározó szerepet játsszon. Arra törekszünk, hogy a kétoldalú kisebbségvédelmi megállapodás előírásai mindkét országban teljesüljenek, s reméljük, hogy a korábban szövetségi szinten elfogadott kisebbségi törvény szerbiai alkalmazásának megtalálják a jogi megoldását. A szabad királyi városi jogok elnyerésére és a törökkori pusztulást követő újrakezdés sikerére a zentaiak ma többek között azzal emlékeznek, hogy emlékmüvet emelnek „a révésznek". A révész alakja - ahogyan Tadic elnök úr is mondta - egy összetett jelkép. Mindazokra emlékeztet, akiknek köszönhetjük az észak-bácskai régió felemelkedését és az itteni magyarság megmaradását a történelem viszontagságai között. Biztos vagyok benne, hogy a mai újrakezdés idején is a megmaradás és a felemelkedés nagyrészt attól függ, hogy az itt élők tudnak-e élni a helyzetükben lévő lehetőségekkel. Ugyanis a határhelyzet nemcsak korlát, hanem lehetőség is. Ez a vidék két nép és két kultúra találkozásának pontja. Annak a két népnek találkozási pontja, akik Nándorfehérvárnál is és itt Zentánál is együtt küzdöttek a szabadságukért és európaiságukért. Ez az örökség azt is jelenti az itteni magyaroknak: itt voltunk, itt maradunk, megőrizzük identitásunkat; mindent megteszünk történelmi, nyelvi és kulturális közösségünk megőrzéséért; és tesszük mindezt zentai módra. Úgy, ahogyan megismertem itt a „zentaiságot", a két nép békés együttélését. Ez a vidék két kultúrának is a találkozási pontja - a római és a 264