Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

kommunista uralma alatt. Bibó István azokban az években fájdalmasan konstatálta, hogy a társadalom nem érzi át, mi történt és mi is történik, hogy hiányzik a helyes mérték. Ma - azzal, hogy emléket állítunk a meghurcoltaknak és elűzötteknek - végre talán elhagyjuk a személytelenség világát. Fontosak ugyan az országgyűlési határozatok, az alkotmánybírósági ítéletek, fontos a kollektív bűnösség elítélése, de csupán jogilag rendezik a dolgokat, önmagukban nem képesek békét teremteni a lelkekben. A nyolcvanas évek elején Gyarmathy Lívia dokumentumfilmet forgatott egy Moldvából kitelepített csángó fiú és egy sombereki sváb lány esküvőjéről, amelyre Németországból is hazajött a kitelepített rokonság. A filmben a Baranya megyei két szomszédos falu háború után kitelepített német családjai és a háború végén betelepített csángó családjai idézik fel történelmüket, sorolják máig izzó sérelmeiket. Sosem felejtem el, ahogyan a dombtetőről az öreg sváb reszkető ujjal mutat a falura: „az ott az én házam." Tudja, kik laknak benne, nem kíván semmi rosszat nekik; ami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni; ő már Németországban élte le az életét, örök honvággyal a szívében. Mégis azt hiszem, van ami jóvátehető: ha visszatérünk a személyeshez, az egyes emberek megbecsüléséhez és az önbecsüléshez. Ez az emlékhely olyan helyet teremt, ahova el lehet jönni megemlékezni a múltról, elgondolkozni a sorson, gyászolni, de erőt meríteni is. Több osztálytársam és ismerősöm gyerekei visszavették régi német családnevüket. Sokan vannak ők, s ez nagyon örvendetes. Ezért miközben Magyarország államfőjeként megkövetem a kitelepített svábokat és családjaikat az őket ért jogtalanságért és igazságtalanságért, azzal a reménnyel hajtok fejet az elűzöttek emléke előtt, hogy a magyarországi németek ismét itthon vannak. Sólyom László Június 22. SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÜZENETE A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZÍNHÁZAK XVIII. (Kisvárdán rendezett) FESZTIVÁLJÁHOZ (

http://www.keh.hu/keh/hataron tuli szinhazak.htm

l) A nemzeti összetartozás erősítése az elnöki tevékenységem egyik - az Alkotmányban rögzített - sarokpontja. Meggyőződésem, hogy a határon túl élő magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitika újragondolása elodázhatatlan. A határon túli magyarságnak gazdasági erőre, de ugyanakkor értelmiségre, kulturális és politikai intézményekre is van szüksége ahhoz, hogy fennmaradjon. Ezért különösen fontos minden olyan önszervező kezdeményezés, amely segít, ösztönöz és fórumot biztosít a határon túli és az anyaországi kultúra birtokbavételére. A Határon túli Magyar Színházak Fesztiválja a magyar önazonosság 241