Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006
deklődésről van szó, a konkrét üzletkötés még kevés. Ezért albán részről is sokat kell még tenni annak érdekében, hogy az ország vonzóbbá váljék a külföldi, köztük a magyar beruházók részére. Találkozónkra Albánia számára történelmi pillanatban kerül sor, hiszen két napja írták alá az albán kormányfő és az Európai Unió képviselői a közösség és Albánia között a stabilizációs és társulási szerződést. Szívből gratulálok e sikerhez! A magyar külpolitika következetesen fellépett és fellép azért, hogy Délkelet-Európa népei világos európai perspektívát kapjanak. Ezért támogatjuk az unió bővítési politikájának következetes folytatását; azt, hogy a csatlakozás feltételeit teljesítő valamennyi ország a NATO illetve az Európai Unió tagjává válhasson. A hangsúly persze egyaránt helyeződik a lehetőségre, valamint a feltételek teljesítésére. A most aláírt szerződés Albánia számára új kezdetet jelent. Egy olyan szakasz megnyitását, amelynek során az eddiginél is több kihívás áll majd a mindenkori tiranai kormányok előtt a tagsági felkészülés terén, ugyanakkor e feladatok teljesítését folyamatos európai figyelem és támogatás segíti. Sok erőre és bizakodásra, optimizmusra szükség lesz ezen az úton, de nem illúziókra. Magyarország és a lakói is megszenvedték az átalakulást. Áldozatok nélkül az albán nép sem járhatja be ezt az utat. Készek vagyunk e folyamatban szerzett tapasztalatainkat megosztani Albániával. Abban is egyetértettünk a megbeszélésünk során, hogy döntő szakaszba léptek a Balkán békéjének és biztonságának megszilárdítására irányuló nemzetközi erőfeszítések. Utalnék a Koszovó jövőbeli státusának meghatározásáról zajló tárgyalásokra. Ugyanakkor a magyar politika ez fontos elvi megközelítésére szeretném itt felhívni a figyelmet. Magyarország következetesen fellép az emberi jogok, azok részeként a kisebbségi jogok gyakorlati érvényesítéséért. Ennek alapján támogattuk a NATO 1999. évi akcióját, amikor a Koszovóban élő albánok védelmében kellett a nemzetközi közösségnek cselekednie. Ugyanezen elvből kiindulva képviseljük ma azt az álláspontot, hogy csak olyan igazságos rendezés képzelhető el Koszovóban, amely valamennyi ott élő nép számára megfelelő életfeltételeket és jogokat biztosít. Csak így alakíthatnak ki a térség népei olyan viszonyokat, amelyek az együttműködésen, az integráción, és ugyanakkor az identitás megőrzésén alapulnak. Elnök úr! Kedves Vendégeink! Emelem poharam a Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság népeinek boldogulására, mielőbbi, immár európai keretekben kibontakozó együttműködésünkre, Elnök úr és tisztelt Kísérete egészségére! 239