Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

előmozdítása, valamint a be nem jelentett (illegális) munka elleni harc. E cél érdekében e találkozó résztvevői elhatározták, hogy a jövőben szorosabban együttműködnek és közös erőfeszítéseket tesznek monitoring rendszereik fejlesztésére, szakmai összehangolására, ami alkalmas lehet mind a saját országukban, mind egymás országaiban a migráns és a kiközvetített munkavállalók mozgásának követésére. Szorgalmazzák a munkaerőáramlásra vonatkozó fokozottabb információcserét az unió összes tagállama között. Felkérik a tagállamokat, hogy kezdeményezésükhöz csatlakozzanak, és kérik a Bizottság támogatását is. A találkozó résztvevői paradigmaváltást javasolnak: a munkapiacra való belépés munkavállalási engedélyekkel történő korlátozása helyett a munkavállalók szabad áramlásának lehetővé tételét kellő ellenőrzés mellett, így is gyengítve az illegális munkavállalás vonzását. A találkozó résztvevői felkérik azokat a tagállamokat, amelyek jelenleg alkalmazzák az átmeneti korlátozásokat és intézkedéseket, hogy mérlegeljék ezt a választási lehetőséget; tegyék meg mindazokat az intézkedéseket, amelyek a megszorítások mielőbbi feloldásához vezetnek, még ha ezt nem is 2006. május l-jével teszik meg. A szolidaritás Európa egységét emelné ki, és fontos politikai üzenet is lenne, ha a 2006. év - amelyet a Munkavállalói Mobilitás Európai Evének nyilvánítottak - nemcsak az adott országon belüli szakmai és földrajzi mobilitást segítené elő, hanem a munkaerő és szolgáltatások szabad áramlását az Európai Unió egészében. Január 27. SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK BESZÉDE AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN A HOLOCAUST EMLÉKNAPON (

http://www.keh.hu/beszedek/200601

27/holkauszt emlekna

p) Tisztelt Emlékülés! E megemlékezésen megszólalni nem egyszerű feladat. Ez az emlékünnepség témájánál fogva csakis drámai lehetett. Olyan eseményeket idéz fel, amelyek felfoghatatlanok voltak a maguk idejében, és most, három emberöltő után is arról tanúskodunk, hogy örökké felfoghatatlanok maradnak. Gyűlhetnek a korabeli dokumentumok, dolgozhatnak a történészek, utólag egyre összetettebb képet alkothatunk a körülményekről, az akkori emberek magatartásáról. Kijelölhetünk összefüggéseket, felállíthatunk elméleteket arról, mi a helye a Holocaustnak a XX. század nagy népirtásai között. Segíthetnek élni a túlélőknek a pszichológusok, és oldhatják a túlélők leszármazottjainak görcseit. Mindezek a kísérletek hozhatnak részeredményeket, és hozhatnak részleges, személyes megoldásokat - a lényeg kimondhatatlan marad, a Holocausttal magyarázat nélkül kell szembenéznünk. Látni kell magunkat, saját szerepünket az emlékezésben. Hatvan év elmúltával ahhoz az időhöz érkeztünk, amikor az áldozatok utolsó nemzedéke él 193