Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2005

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2005

Augusztus 26. SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK POHÁRKÖSZÖNTŐJE AZ AUSZTRIÁBAN TETT HIVATALOS LÁTOGATÁSAKOR A TISZTELETÉRE ADOTT DÍSZEBÉDEN (Bécs, 2005. augusztus 26.) (

http://www.keh.hu/main.php?fm=7&am=2& 1 =&hir=371 &keres

=) Mélyen tisztelt Elnök úr! Igen tisztelt Fischer asszony! Hölgyeim és Uraim! Kedves osztrák és magyar Barátaink! Nagy örömömre szolgál, hogy államelnöki minőségemben első külföldi utam az Önök országának csodálatos fővárosába vezet, viszonozva ezzel Fischer szövetségi elnök úr egy évvel ezelőtti szimbolikus értékű budapesti bemutatkozó látogatását. Reményeim szerint ezzel hagyományt teremtünk, mely kétoldalú kapcsolataink minőségi fejlődését is fémjelzi. Legelőször - bár ez nem szokásom - engedjenek meg egy, személyes benyomásokból is táplálkozó gondolatot! Bécsben járva, óhatatlanul hatalmába kerít az a különleges életérzés, amelyet egy közép-európai kulturális identitás fejez ki talán a legjobban. Jelenti ez számomra - hogy csak pár jellegzetes példát említsek - a nagy osztrák zeneszerző és budapesti operaház-igazgató Gustav Mahler művészetét; a kávéházak dohányfüstjét; Robert Musil szellemes ironizálását; de az osztrák nép baráti és önzetlen segítségét is, amikor 1956-ban magyar menekültek tízezreit fogadta be és segítette további útjukon. Ezt a kulturális hagyományt sem a történelem viharai - kardcsörtetés, világháborúk, diktatúrák —, de még a vasfüggöny sem tudta tönkretenni. Erre a hagyományra lehet építeni. Ebben az évben emlékeztünk meg a második világháború befejezésének 60. évfordulójáról. Nemzedékünk nagy utat járt be az elmúlt hatvan évben. 1945 után Ausztriának még tíz évet kellett várnia a teljes szabadságra, mi egy évvel később, 1956-ban próbáltuk kivívni azt, harcunkat azonban leverte a szovjet túlerő. Keserű tapasztalat volt Jalta realitásának felismerése; de jóleső érzéssel hallottuk a híreket a menekültjeinkkel szembeni osztrák vendégszeretetről. A baloldali érzelmű egyetemisták is - köztük Elnök úr - világosan látták, hogy milyen éles ellentétben áll a sztálini diktatúra a szociáldemokráciával, s a tüntetéseken transzparensekkel, a menekülttáborokban pedig aktív segítségnyújtással fejezték ki szolidaritásukat Magyarország iránt. Ausztria a frissen visszaszerzett szabadság élményével a szívében olyan erkölcsi tőkét szerzett 1956-ban, majd a „prágai tavasz" leverése után 1968-ban, amely a későbbi együttműködés megalapozására is jótékony hatást gyakorolt. Fontos tehát emlékeztetni arra, hogy a magyar-osztrák kapcsolatoknak olyan szilárd múltbéli alapjai vannak, amelyekre a XXI. század elején is tudunk építeni. Összeköt bennünket történelmi sorsközösségünk, amely mára egyre inkább az egymásra utaltságban ölt testet, különösen közös EU-tagságunk megvalósulása óta. EU-tagországokként az együttműködés új területei nyíltak meg előttünk, egyben nagyobb felelősség is hárul ránk az uniós politikák alakításáért. 301