Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2005

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2005

portjában. De készek vagyunk többet tenni - és azt is jobban. 2005 tavaszán az EU úgy döntött, hogy az elkövetkező tíz évben az éves költségvetésén belül mintegy kétszeresére növeli a nemzetközi fejlesztési segélyezésre fordítandó összeget. Az unió fejlesztési költségvetése így négy év alatt már több mint egyharmadával fog növekedni: a 2006-os hozzávetőleges 46 milliárd euróról 2010-ig 66 milliárd euróra. E többlet alapok felhasználásával az Európai Unió 730.000 faluba fog tudni egészséges ivóvizet szállítani; 130.000 AIDS-es árvát támogathat Malawiban; 35.000 tanárt képezhet ki Kenyában. E nagy számokhoz összehasonlításul gondoljuk el: mindezeknek a költsége az európai adófizetők számára (fejenként) mondjuk évi 3 mozijegy vagy 2 DVD árának megfelelő összeg. A nagyobb összegű segélyek nyújtása mellett a hatékonyabb segélyezés mellett vagyunk elkötelezettek. Az Európai Unió határozott szándéka az, hogy ne csak a segélyező ország kapacitását növelje, hanem a fogadó ország segélyfelvevő képességét is. Ambiciózus programtervet alakítottunk ki, ami túlmutat azokon a nemzetközi erőfeszítéseken, amelyek a segélyezés tranzakciós költségeinek a csökkentésére és a partner országokat érintő terheknek a korlátozására irányulnak. Ugyanakkor nemcsak új erőforrásokat szolgáltatunk, hanem arra is törekszünk, hogy kedvezőbb kereskedelmi lehetőségeket biztosítsunk a fejlődő országoknak. Szeretnénk elérni, hogy a világkereskedelmi tárgyalások kimenetele fölérjen egy „fejlesztési forduló" ígéretével. Ezekkel a döntésekkel az Európai Unió vállalta a vezető szerepet abban a közdelemben, amely a szegények arányának a felére csökkentésére irányul az elkövetkező tíz éven belül. Ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, a többi donor országnak is teljesítenie kell a fejlesztés-segélyezési és kereskedelmi pilléreit. A fejlődő országoknak is ki kell venniük a részüket a rájuk háruló feladatokból. A fejlesztési együttműködés és a gazdaságtörténet utóbbi negyven évének az az egyik alapvető tanulsága, hogy mivel a fejlesztés irányát jelentős részben maguk a szegény országok határozzák meg, a segélyezés hatékonysága, valamint hogy a piaci hozzáférést az ország milyen mértékben használja ki, jelentős részben az egyes fejlődő országok intézményein, illetve politikai gyakorlatán múlik. A nemzetközi közösség támogathatja a fejlődő országok ez irányú erőfeszítéseit, de a saját politikai gyakorlatukat maguknak kell megválasztaniuk. Az EU a közös, illetve koordinált politikáinak széles körével, a partnerségi és együttműködési kapcsolataival, a világszerte mintegy 130 egységből álló képviselői hálózatával egyedülállóan kedvező helyzetben van: segíteni tudja a fejlődő országokat abban, hogy sikeresebben kezeljék a társadalmi és gazdasági fejlődés, a foglalkoztatás, a környezetvédelem és klímaváltozás, a mezőgazdaság és halászat, a kutatás-fejlesztés, valamint a biztonság területén jelentkező kihívásokat. Mindezt a fejlesztés szolgálatába kívánjuk állítani, hogy hozzájáruljunk a Millenniumi Fejlesztési Nyilatkozat céljainak megvalósulásához, miszerint „Csak a közös jövőre irányuló széles körű és kitartó erőfeszítések révén, emberiségünk 308