Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2005

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2005

baj-e, hogy az érdekképviseletek, a civil szervezetek oly kevéssé hallatják hangjukat európai kérdésekben? Miért kellene nekünk nemzetközi kapcsolatainkban mindig alkalmazkodni, mintát követni? Tanuljuk meg István királytól, hogy képesek vagyunk saját, önálló hozzájárulásra Európában és a világban! Igenis előállhatunk olyan megoldásokkal, amelyek a mi problémáinkra vannak szabva, s türelmes munkával elfogadottá tehetjük őket. Valóban részese vagyunk a nemzetközi jogrendnek és az európai jognak. De új egyensúlyra van szükség a megszokott keretekhez való alkalmazkodás és az önálló, jól megalapozott kezdeményezés között. A határon túli magyarokról is beszélek. Az ő magyar állampolgárságuk ügye fájdalmasan félresiklott. De ez nem maradhat így. Megoldást kell találnunk annak tudatában, hogy ez nem csupán jogi, hanem politikai kérdés is. Egész életemben a jog fejlődését kutattam, azt, hogy miként születnek új megoldások, s hogyan terjednek el. Higgyék el nekem: a jogban is vannak találmányok, felfedezések. Máris léteznek olyan jogi újdonságok, amelyek a magyar nemzet országhatárokkal való szétszabdaltságára figyelemmel születtek. Az anyaállam jogai a kisebbségben élő nemzetrészek megőrzésében immár a nemzetközi elismerés útján vannak. De ismétlem: ez nem csak jogi kérdés. Azok a magyarok, akik nyolcvan éve más államokban élnek, ismerik az ottani viszonyokat. De mit tudunk mi, az anyaország népe a szomszédainkról? Fájdalmas a kérdés: mit tudunk a szomszédos államokban élő magyarságról? Tudás nélkül a puszta érzelmi hozzáállás könnyen tévútra vezet. Ismernünk kell szomszédainkat, csak így jöhet létre a megértés. így tudjuk belátni, mi az, ami más népek jogos érzékenységét sérti, s mi az, amiben nem szabad engednünk saját álláspontunkból. Kellő tudással és empátiával azután nyugodtan nézhetünk Európa szemébe, amikor megoldást javasolunk. Az „Intelmek" mellett a leggyakrabban Szent István törvényeit szokták emlegetni; innen ered a magyar jogrendszer ezeréves folyama. Tudnivaló ezekről a törvényekről, hogy sokkal emberségesebbek voltak, mint a korabeli Európa más országainak törvényei, továbbá hogy a király biztosítani tudta e szigorú, de igazságos törvények megtartását országában. Mint feljegyezték, tömegek vándoroltak be Magyarországra éppen - mai szóval így mondanánk - a jogbiztonság miatt, s találták meg boldogulásukat. Ma a jogbiztonságot és az emberek szabadságjogait az alkotmány garantálja. Az emberi jogok érvényesülése Magyarországon olyan kincs, amelyet őriznünk kell. Egy pillanatig sem szabad engedni ezekből. A szabadságjogok kizárólag akkor korlátozhatók, ha az állam bizonyítja a korlátozás elkerülhetetlenségét. Kitágult világunk megtermette a maga globális veszélyeit. Ilyen a terrorizmus. Ez ellen fellépni minden országnak joga és kötelessége; védekezni minden ország létérdeke. Ez azonban nem vezethet arra. hogy a jogokat a szükségesnél nagyobb mértékben korlátozzák. Új egyensúlyt kell találni a jogok megőrzése és az önvédelem között; olyan egyensúlyt, amely nem megy túl a valóban indokolt és a védekezésre valóban alkalmas megszorításokon. Könnyű az 297