Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2005

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2005

területeit kellett átfognia. A BeNeLux országok, Németország, Franciaország sok-sok történelmi tapasztalattal, helyenként sérelemmel a hátuk mögött, de mégiscsak azt mondhatták, hogy ahol országaink, társadalmaink, gazdaságunk fejlesztésében tartunk, az nincsen nagyon messze egymástól. Ez a híd aztán egyre szélesebb lett, és képes volt arra, hogy - Spanyolországtól Portugálián keresztül Görögországig - egymástól nemcsak földrajzilag távol lévő, de kultúrájukban, történelmükben több különbséget is magukban hordozó régiókat, országokat kössön össze. Nem kívánom eltitkolni, hogy a még előttünk álló további csatlakozásnak én nagyon határozott támogatója vagyok, és örülök, hogy itt látom a padsorokban román, bolgár, horvát és török barátainkat is. De kérdés, hogy ez az Európa rendelkezik-e olyan híddal, amely gond nélkül kiér a partra, és képes lesz a közös Európába utat mutatni valamennyi országunknak, beleértve Magyarországot is, amikor ugyanaz a mozgatóerő, ami megvolt a második világháború után, nincsen meg. Nem tudom, Önök mit tapasztalnak. Én azt, hogy a hétköznapok Európájának támogatása a hétköznapi Európában, kinn az utcán és a tereken, a munkahelyeken elvesztette azt az erejét és lendületét, amely megvolt az ötvenes és hatvanas években. Az a mi legnagyobb problémánk, hogy nem lehet olyan egyszerű választ adni közös európaiságunkra, mint amilyet tudtunk adni, mondjuk, 1957-ben. Európa számára ma nem a háború a legnagyobb kihívás, mint ahogy' a közös „Európa Ház" megalkotásakor a háború elkerülésének vágya volt. Európa számára a kihívás, a fenyegetettség ma nem olyan közvetlen, mint akkor volt, de történelmileg és következményeiben lényegében ugyanolyan súlyos: t.i. hogy Európa lemaradhat a globális versenyben, és mert lemarad, nem lesz képes biztosítani annak az európai értékrendszernek, kultúrának a hatékony továbbélését, amit európainak tartunk. Sokan úgy vetik föl a kérdést, hogy vagy a hagyományos európai értékeket őrizzük meg, vagy a versenyképességet, elfogadva a Délkelet-Ázsia és ÉszakAmerika által diktált szabályokat. Ha így tesszük fel a kérdést, akkor itt nincsen megoldás. Úgy kell föltenni a kérdést, hogy azért kell versenyképesnek lenni, hogy megőrizhessük az európai értékeket. Azért kell versenyképesnek lenni, hogy kellő jövedelmünk legyen ahhoz, hogy finanszírozni tudjuk társadalmaink együtt tartását. A közös „Európa Házban" van szándék a versenyképesség fenntartására, de úgy látom, hogy nem elég erősek az eszközei. Ezért Magyarország támogatja azokat a törekvéseket, amelyek a közös Európában a strukturális kérdések, a kohéziós kérdések mellett egyre inkább szerepeltetni kívánják a versenyképesség javításának, növelésének közös képességét és az ezt szolgáló intézményeket. Ahogyan azt gondolom, hogy nem kevesebb, hanem több Európa kell, azt is mondom, hogy nem kevesebb, hanem több demokrácia kell. Csakhogy kicsit másként. A pártelvü demokrácia mellett szükség van a civil és önkéntes demokráciára. A pártok hierarchikusan és parlamenti döntéshozatalban szervezett világa mellett hálózatos demokráciára van szükség; szabadon szerveződő, e tekintetben rugalmas, sok tekintetben illékony struktúrák demokráciájára. Muszáj vá265