Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004
November 17. MÁDL FERENC KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK POHÁRKÖSZÖNTŐJE a hivatalos látogatást tett GEORGI PARVANOVNAK, A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK TISZTELETÉRE ADOTT DÍSZVACSORÁN (Budapest, 2004. november 17.) ( http://www.keh.hu/main.php?fm=7&am=2&l=&hir=314&keres =) Tisztelt Köztársasági Elnök úr! Tisztelt Parvanova asszony! Hölgyeim és Uraim! Különös örömömre szolgál, hogy Budapesten, a történelmi Sándorpalota épületében köszönthetem Önt, Elnök úr, Parvanova asszonyt és a kíséretükben lévő küldöttség tagjait. Hiszem, hogy az Ön mostani magyarországi látogatása tovább mélyíti népeink hagyományosan baráti kapcsolatait. Amikor feleségemmel együtt az Önök fogadására készültünk, felidéztük magunkban két évvel ezelőtti bulgáriai látogatásunk szép emlékeit, a jó hangulatú megbeszéléseket, a bolgár emberek vendégszeretetét, szép országuk néhány helyszínét, az őszi Vitosa hegy és a Fekete-tenger partjának felejthetetlen látványát. Őszintén remélem, hogy hasonlóan jó benyomásokat szereznek Önök is Magyarországról. A magyar és a bolgár nép hányatott és viharos történelme során mindig is nagy megbecsüléssel és rokonszenvvel tekintett egymásra. Kapcsolataink a régmúltban gyökereznek és történelmünk is sok hasonlóságot mutat. Népeink szabadságszeretete és függetlenségvágya már a XV. században összefogásban nyilvánult meg az 1443-as un. Hosszú Hadjáratban, majd az 1444-es várnai csatában, amelynek 560. évfordulójáról a közelmúltban emlékeztünk meg lengyel barátainkkal együtt. Sorsközösségünk újabb alapja az oszmán birodalom részeként megélt másfél, illetve négy és fél évszázad összes tapasztalata. A XIX. század közepén és második felében az európai forradalmi hullámhoz lelkesen csatlakoztak a magyar és a bolgár nemzet fiainak legjobbjai. Magyarországon győzött a polgári forradalom, amelyet azonban másfél éves hősies helytállás után levert a túlerő. Bulgáriában néhány évtizeddel később Vaszil Levszki és Hriszto Botev nevéhez fűződő forradalmi eszmék bontakoztak ki az ország függetlenségének kivívása érdekében. Noha népeink akkori küzdelme elbukott, szellemisége tovább élt. Kossuth Lajos és társai a magyar szabadságharc leverése után a bulgáriai Vidinben és Sumenben találtak menedéket, s ismerkedtek meg az irántuk szimpátiát tápláló, vendégszerető bolgár emberekkel. Ez alkalommal is szeretném megköszönni bolgár barátainknak azt a gondosságot, amellyel ápolják a bulgáriai magyar vonatkozású történelmi és kulturális emlékhelyeket. A magunk részéről szintén kiemelt figyelmet fordítunk a Magyarország területén elesett bolgár katonák síremlékeire. A bolgár kultúra előtt tisztelgünk 407