Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

Természetesnek tartom, hogy ebben a kérdésben van vita. És természetesnek tartom, hogy a kérdéssel kapcsolatosan sok a kétely. Viszont természetellenesnek gondolom, hogy magyarság- és tisztességpróbaként állítsa be bárki is a kérdést és a kérdésre adott választ. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, nagyon sokat szenvedett ez a nemzet az elmúlt néhány évszázadban, de egészen a közelmúltban is attól, hogy mindig valakik megmondták neki, hogy mikor jó hazafiak, mikor jó magyarok, mikor hü gyermekei ennek a hazának. Azt gondolom: sokfajta helyes, tisztességes és becsületes válasz van. És az ítélőbíró ebben a kérdésben nem kívül lakozik, hanem a saját lelkünkben; vagy ha keresünk valakit kívül, akkor az a Megváltó, vagy a sors, vagy a közös nemzeti közösség. Azt gondolom, hogy ezt a jogot valamennyi magyar ember a lelkiismeretének, vagy végső soron a Megváltónak kell meghagyja. Ezért én magam és a kormányom tartózkodni fogunk mindig attól, hogy ilyenfajta minősítésekre ragadtassuk magunkat. Két oldalról fenyeget veszély ebben a kérdésben. Az egyik az, hogy ha valakik nem akarnak számot vetni azzal a nemzeti történelmi felelősséggel, amelyet közösen viselünk, és úgy gondolják, hogy csak kalkulus kérdése az egész. Kalkulálni lehet a kutatási adatokon, hogy mi mennyi, kalkulálni lehet a költségvetésben, hogy mi mennyi, vagy az adóban, hogy mi mennyi. Nagy baj lenne, ha így lenne másban is! De nagy baj lenne - és ez a második kockázat -, hogy ha valaki, aki egyébként tud írni és olvasni, azt gondolná, hogy döntéseinknek nincsenek messzebbható következményei. A nemzeti lelkesültséget és a nemzeti felelősséget együtt kell tartani. A felelősséggel nem számoló lelkesültség egyfelől - és a száraz, mondhatni, pénzügyi felelősségre apelláló magatartás másfelől önmagában tévútra visz. Sokan azt mondják, hogy nem voltunk még soha olyan szegények, hogy ígérni ne tudnánk. Én meg azt mondom, hogy egy kormány nem lehet olyan felelőtlen, hogy csak ígérni tudjon. Aki ígér, annak teljesítenie kell. Teljesítenie kell a maga konkrétságában, és teljesítenie kell a nemzeti közösség egésze számára is. Az elmúlt 15 év nemzetpolitikájában én ma inkább azokat a példákat látom pozitívnak, amelyek például az alapszerződés megkötésére irányultak. Sokan vitatták annak idején itt az asztal körül, hogy helyes volt-e megkötni az alapszerződéseket. Később, a megkötésüket követően kiderült, hogy inkább szolgálták a magyar-magyar együttműködést is, illetve Magyarország és a szomszédos országok együttműködését. Azt a példát tartom ugyancsak szemléletesnek, amikor a státustörvény megalkotását követően újabb tárgyalásokon - éppen a kellő előrelátás hiányából fakadóan bekövetkezett újabb tárgyalásokat követően - igazítani kellett, majd kiderült, hogy még ezek az igazítások sem elegendőek ahhoz, hogy alkalmazni lehessen a törvényt; még 2002 után is - bármennyire nemes szándékai 404