Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

Észtország - amihez külön is gratulálok. Ma e három nép nyelve hivatalos nyelv a világ egyik legerősebb államszövetségében. Képviselőik helyet kapnak az Unió parlamentjében. Kultúrájuk, nyelvük jövője, úgy tűnik, biztosítva van. Kibontakozó gazdasági és kulturális együttműködésük hasznát az egész finnugor közösség élvezheti. Ismét mint példára hivatkozok erre: a rokon népek közötti szolidaritás nem csak áldozat lehet, hanem kölcsönös előnyöket is kínál. Vannak ennek már szép példái a magyar és az Oroszországi Föderáció területén élő finnugor népek közötti kapcsolatokban is. A finnugor népek jelentős része az Oroszországi Föderáció területén él. Tudjuk, hogy többnek iszonyú megpróbáltatásokat kellett elviselni a sztálini diktatúra idején, de többükben éppen az üldözések erősítették meg az identitástudatot, a közös kirekesztettség az összetartozás érzését. Az utóbbi másfél évtizedben ezek, a korábban autonómiájukért, nyelvük elismertetéséért küzdő finnugor népek olyan jogokat kaptak, amelyek biztosíthatják fennmaradásuk kereteit. Tudjuk azonban, hogy ennek egészen mások a lehetőségei több százezres vagy akár milliós közösségekben, mint akkor, ha ennél jóval kisebb lélekszámú népekről van szó. „A fiatalság a jövőnk" - ez a mottója a mostani találkozásnak. Hogy ez a fiatalság, ez a jövő milyen lesz, az elsősorban tőlünk függ. Nemcsak átadnunk kell az őseinktől kapott örökséget, hanem az annak megőrzését segítő intézményes és politikai feltételekért is nagyon sokat kell küzdenünk. Nem lehetünk elégedettek az eddigi eredményekkel. Sokan az itt is képviselt népek közül nemcsak nyelvi és kulturális értelemben élnek hátrányos helyzetben, hanem igen rossz gazdasági, környezeti, egészségügyi feltételek fenyegetik fennmaradásukat. Szerencsére vannak már jó példák is. Az államalkotó finnugor népek sikere záloga lehet a kisebbek, a kisebbségi sorsban élők megmaradásának. Nekik, a „nagyoknak" érezniük kell felelősségüket, s figyelniük kell a legkisebbek sorsára is. Örömmel mondhatom, hogy erre magyar részről is vannak dicséretes példák, az egyetemek közötti együttműködésben, tudományos kapcsolattartásban, ösztöndíjak biztosításában. Azt is tudjuk azonban, hogy mindez kevés a roppant nagy feladathoz képest. Sok feladatunk van például egy átfogó stratégia kidolgozásában, az e célra fordítható összegek növelésében. Ami eddig történt az kipróbáltan jó és sikeres - éppen ezért olyan fontos, hogy minél szélesebb körű legyen, minél többeknek nyújtson közvetlen támogatást. Egy kiváló magyar politikai gondolkodó, Bibó István szerint a kis népekre nézve már az is életveszélyes lehet, ha kétségbe vonják létezésüket. Szerte a világban tudatosítanunk kell, hogy ez a nyelvcsalád, e népek közössége létezik, ha némelyek közülük veszélyben is vannak. A közösség megtartó erejére mindenütt szükség van. Fontosak ehhez a nemzetközi egyezmények is, de ugyanilyen fontos mind az érintett népek cselekvési stratégiájának, mind a világ gondolkodásának formálása. Ez a kongresszus 352