Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

A IV. Finnugor Világkongresszus megnyitója alkalmából annak külön is örülnünk kell, hogy nem csak egy ünnepi rendezvényről van itt szó. A Finnugor Népek Világkongresszusa folyamatosan dolgozó szervezet. A tizenkét évvel ezelőtti I. kongresszus hatalmas lépés volt e népek történetében. Kifejezte azt a világpolitikai változást is, ami akkoriban kezdődött, s azóta is tart. Ez a folyamat felmérhetetlen jelentőségű. Bizonyosak lehetünk abban, hogy több kultúra számára is a túlélés lehetőségét teremtette meg. Eredményeként a finnugor népek kilátásai ma sokkal kedvezőbbek, mint másfél évtizeddel ezelőtt voltak. Amikor ezt az örömteli tényt kimondjuk, a magunk gondjait rögtön egyetemes összefüggésekbe is helyezhetjük. Gondolnunk kell arra, hogy amikor a számunkra oly kedves és fontos finnugor népek nyelvének, kultúrájának és hagyományainak megőrzéséről beszélünk, nemcsak a mi gondjainkról szólunk. Ezek a gondok, feladatok a világ számos népét illetően hasonlóak. Napjainkban a világ változásait a globalizációnak nevezett folyamat határozza meg. Nem vitás, hogy a hatalmas gazdasági eredményeket hozó, korábban távoli népeket összekapcsoló, az egyetemes történelemben példátlan méretű átalakulás önmagában nem kedvez az etnikai és kulturális sokszínűségnek. Korunk hatalmas egységesítő mechanizmusaival - minden előző kornál, minden esetleges hasonló törekvésnél, hatalmi rendszernél - jobban fenyegeti a kisebb népek fennmaradását. Ugyanakkor olyan lehetőségeket is kínál, amelyek új lendületet adhatnak a megmaradásukért és fejlődésükért küzdő népeknek. A mi feladatunk az, hogy ezeket az esélyeket megkeressük és a magunk javára fordítsuk. Tapasztalhattuk már, hogy a nem is oly régen, néhol akár ma is érvényesülő diktatórikus vagy asszimilációs törekvései a védekező reflexeket is mozgósították. így kell reagálnunk az új kihívásokra is. A múltban sokszor az elzártság, a gazdaság elmaradottsága jelentett a magukra hagyott népeknek némi védelmet. Mára ez is megváltozott. A gazdasági, a szociális fejlődés, a kulturális versenyképesség létszükséglet lett. A globalizáció nem csak fenyeget: ezen a téren az előrelépés feltételeit is megteremti. A könynyebb élet, a modern gazdaság kínálta javak vonzása sokakat arra késztet, hogy föladják nyelvüket, megfeledkezzenek ősi kultúrájukról, elhagyják hagyományaikat azért, mert azt elavultnak, korszerűtlennek tartják. Úgy érzik, hogy ha ragaszkodnak hozzá, kimaradnak valamiből. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nincs így. Azt valljuk, hogy a nemzeti identitás megőrzése nélkül nincs ép személyiség, sőt, ez az alapja más kultúrák megértésének. Valahogy úgy, ahogyan örökre alkalmatlanná válik igazi, szeretetteljes emberi kapcsolatok megteremtésére az az ember, aki a szüleit nem tudja szeretni. A magyar kultúra annak a példája, hogy lehet úgy alkalmazkodni a világ változásaihoz, és lehet úgy új értékeket befogadni, hogy közben a hagyományainkhoz is hűségesek vagyunk. Ezt sok igaz példa mellett világszerte is meggyőzően bizonyítja az Önök által is jól ismert zeneszerző, Bartók Béla példája. Bartók a magyar népdalkincs motívumain keresztül jutott más népek zenéjéhez, s 350