Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

Magyarország és Mexikó történelme sok rokon vonást mutat. Mindkét országnak volt alkalma megtapasztalni az idegen elnyomást, a közvetett és köz­vetlen politikai és gazdasági függést, a belügyekbe való önkényes külső beavat­kozást. Önkényuralmi rendszerektől sem mentes országaink történelme. E tapasz­talatokból ered közös elkötelezettségünk a demokrácia, a jogállamiság alapelvei­nek megszilárdítása és következetes védelme iránt. Magyarország és Mexikó kapcsolatai egyedülállóak az amerikai konti­nens viszonylatában. Magyarország még az Osztrák-Magyar Monarchia egyen­rangú tagjaként alakított ki kapcsolatokat Mexikóval. Hazánk a Monarchia szét­hullása utáni rendkívül nehéz helyzetében is nyomban a kapcsolatok felvételére törekedett Mexikóval. Sajnos, a második világégés viharai ellentétes oldalra so­dortak minket. Ez az addig fennálló fejlődő kapcsolataink megszakadásához vezetett. A hidegháborús világrend szorításában több mint harminc évet kellett vámunk arra, hogy kapcsolataink feléledjenek. Együttműködésünk a Magyaror­szágon lezajlott rendszerváltozás után vált különösen intenzívvé. Az ezerszínű mexikói táj egzotikus szépsége, és a múlt emlékei, az azték és a maja kultúra nyomainak hallgatag monumentalitása és a koloniális építészet barokk varázsa megihlette az európai írókat, művészeket. Ez alól mi magyarok sem vagyunk kivételek. A múlt század nagy magyar regényírója, Passuth László „Esőisten siratja Mexikót" című máig legnépszerűbb regényében megragadó képet tár elénk a spanyol és az azték, és ezen keresztül az európai és az amerikai kultúra találkozásának drámai eseményeiről; a regény méltán népszerű a magyar és a spanyol nyelvű olvasóközönség körében. A mexikói irodalom is megtalálta az utat a magyar olvasók szívéhez. Hazánkban is jól ismert Octavio Paz, Mexikó Nobel-díjas írója, kinek alkotásait jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítás mutatja be; és nem feledkezhetünk meg Carlos Fuentes-ről, akinek írói munkás­ságát a magyar könyvrajongók szintén nagyra értékelik. Népeinkben a kormá­nyoktól függetlenül is érdeklődés ébredt a másik kultúrájának, életének megisme­rése iránt. Tavaly a rangos Guadalajarai Májusi Fesztivál díszvendége hazánk volt, mely magyar művészek egész kis seregszemléjét tette lehetővé. Mindig örömünkre szolgál, ha Magyarországon üdvözölhetjük a mexikói irodalom, kép­zőművészet, zene és filmművészet alkotásait. Évtizedes hagyományokra tekint vissza ösztöndíjas diákjaink és oktatóink cseréje, kik hazájukba visszatérve a két nép kapcsolatépítésének leglelkesebb előmozdítói. Hálásak vagyunk a mexikói népnek és hatóságainak, amiért létrehozták és gondozzák a magyar szabadság­küzdelmek mexikói emlékhelyeit. Tárgyalásaink során az a kölcsönös meggyőződés alakulhatott ki ben­nünk, hogy országainkban megszilárdultak a demokratikus intézmények, melyek további erősítése mindkét államban töretlen politikai akarat. Gazdaságaink fejlő­dési pályán állnak, mely elismerést vált ki regionális és más nemzetközi partne­reink részéről. Elismeréssel adózunk Mexikó és az Európai Unió együttműködése iránt. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a kooperáció még további kölcsönös 302

Next

/
Thumbnails
Contents