Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

csak emlékezhetünk azokra, akik modernebb, igazságosabb Magyarországért és egy békésebb, egységesebb Európáért küzdöttek, de tanúi, sőt, cselekvő részesei lehetünk annak is, hogy ez a több mint 150 éves küzdelem eléri célját. Magyarország szabad és független, de már nem magányos ország; tagja az euro-atlanti világ legnagyobb szövetségeinek, gazdasági érdek- és szellemi értékközösségének. Olyan változás ez, amely belátható időn belül jótékony hatással lesz az egész nemzetközösség, tizenöt-milliónk életére. Most itt a lehetőség, hogy megteremtsük azt a modern, európai Magyarországot, mely támasza lehet valamennyi magyarnak, éljen bárhol a világban. Európa újraegyesítésével, az integráció feltartóztathatatlan folyamatával megteremtődik a lehetősége régi sebek begyógyításának, a nemzet határok fölötti békés újraegyesítésének is. Tudom, hogy Önök - Romániában, Horvátországban, Szerbia-Montenegróban, valamint Ukrajnában élő magyarok - most ránk, anyaországi magyarokra, és a szlovákiai és szlovéniai magyarokra figyelnek; minket néznek és velünk ünnepelnek, mert a saját jövőjüket látják, a modern magyar nemzet európai jövőjét. Elsősorban tehát emiatt, de egyáltalán nem mellékesen a Kárpátmedencei térség politikai és gazdasági konszolidációja miatt is, elsőrendű érdekünk a többi szomszédunk csatlakozása az Európai Unióhoz. Alkotmányos kötelezettségemhez és személyes vállalásaimhoz híven a magyarság összességéért érzek felelősséget. Ezért tekintem a józan politizálás sikerének, hogy a „schengeni" határokon ma még kívül maradó két szomszédunkkal, Ukrajna, valamint Szerbia és Montenegró kormányaival - nem utolsósorban az ott élő magyarok érdekében - kölcsönösen előnyös, díjmentes vízum-megállapodásokat kötöttünk. Amint Európa bennünket magyarokat szabadságszerető, tehetséges népnek ismer, úgy azt is számos alkalommal bizonyítottuk, hogy értelmes kompromisszumokra is hajlandóak vagyunk. Ma is így közelítünk az európai politikai, gazdasági és kulturális közösséghez. Egyre közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, amelynek nyomán az egész Kárpát-medencei magyarság a súlyának megfelelőbb arányban képviselheti érdekeit, dolgozhat együtt a biztonság és jólét érdekében mindazokkal, akik hasonló értékeket vallanak. A felvidéki Kossuth-szobor újra elfoglalta méltó helyét. A román kormány közelmúltban hozott döntése pedig lehetővé teszi, hogy az aradi Szabadság-szobor is újra ott hirdesse a szabadság és testvériség üzenetét, ahol Európa kettészakadása előtt is hirdette. Több mint másfél évszázad telt el azóta, hogy a magyarság társadalmi és vallási ellentéteit megbékítve áttörte a nemzeti kibontakozást gátló falakat és egyenlővé tett mindenkit a nagy pillanatban. Volt egy nagy nemzedék, amelynek 240