Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2003

A kedvezménytörvény másik célja a határon túli támogatások jogszabályban történő rögzítése. Egyebek között a költségvetési támogatás biztosítása miatt van erre szükség. Az eredeti törvénynek a változásai ellenére több lényeges eleme megmaradt. Tessék is hangoztatni, hogy szükség van a költségvetési támogatások folyósítására! Ahol csak lehet, én a szószólójuk leszek. A magyar politikai erők, a kormány, a parlament képviselői, az európai konvent magyar tagjai erőfeszítéseket tesznek szerte a világban és konkrétan a konventben, hogy a kisebbségi jog megfelelő, árnyalt és hatékony védelmet nyerjen. Azt akarjuk, hogy ez a jog bekerüljön az Európai Unió jogrendszerébe. A Sapientia saját egyetemi chartájában, hitvallásában így szól a legeslegelső mondat: „Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatókból, tudományos kutatókból, oktatói segédszemélyzetből, hallgatókból, illetve adminisztrációs személyzetből álló egyetemi közösség." Közösségként létezni, tanulni, dolgozni és remélni - ez nemcsak az egyetem lehetősége, hanem az egész romániai magyar népességé. Amikor a bevezetőben említett közös jövőről gondolkodunk, akkor akaratlanul is aggódva tekintünk erre a közösségre. Lesz-e elég kitartás, elszántság és egyetértés a jövőben is az erdélyi magyarságban, amikor életbevágóan fontos ügyekben kell együtt cselekedni!? Hadd hívjam hát fel a figyelmet erről a helyről is a párbeszéd és az együttműködés fontosságára! Az oktatásügyben, az egyházak ügyeiben, de a közélet minden területén igaz: ha nem leszünk képesek szót érteni egymással, akkor nem tudjuk bevégezni dolgainkat. Az erdélyi magyarság jövőjét, tennivalóit illetően lehetnek, s talán szükségesek is a viták, az álláspontok ütköztetése. De végül mindig eljön az a pont, ahol együtt kell cselekedni. Amikor a '80-as évek második felében arról kérdezték Sütő Andrást, hogy miért nem menekül el abból a világból, amely meghurcolja és megalázza, ő így felelt: „Ha megtagadnám is azzal, hogy elmegyek, a lehetetlenséget kísérelném meg. Miként a hal sem tudja megfosztani magát attól a víztől, amely rabsága, de szabadsága is egyben." Azt hiszem, ez a gondolat is arról szól, amiről az egész életünk: amiként ajándékként, beleszólásunk nélkül kapjuk az életet, ugyanúgy „vele jár" kész tényként az is, hogy hova születünk. Lehet ebben a megmásíthatatlan és olyakor fájdalmas sorsot látni, de lehet hatalmas csodát is. Mert a nemzetiségünk, a közösség, ahova tartozunk: igenis a végzetünk. De az örömünk, a büszkeségünk, a szabadságunk kiteljesedésének színtere is. Őszinte szívvel kívánom Önöknek, hogy legyenek nagyon büszkék magyarságukra, közösségükre, az egyetemükre! Van miért. 349