Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2003
Az Elnök úrral ma folytatott tartalmas eszmecseréink ismét meggyőztek arról, hogy az együttműködés alapjául szolgáló lényeges kérdésekben egyetértünk. Őszintén remélem, hogy a kölcsönös bizalomra épülő együttműködéssel és nyílt párbeszéddel le tudjuk zárni közös múltunk nyitott kérdéseit. Az Európai Unió keretei között előre kell tekintenünk, mert a közös jövő új kihívásainak kell megfelelnünk. Feladatunk továbbra is változatlan marad: őszintén és kölcsönös tisztelettel törekedni az országaink közötti kapcsolatok fejlesztésére és a két nép közötti barátság ápolására. Találkozásunk ez ünnepi alkalmát felhasználva emelem poharam népeink boldogulására, a magyar-szlovák kapcsolatok jövőjére, Elnök úr és kedves Felesége, valamennyi kedves Vendégünk egészségére! Október 27. MÁDL FERENC KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK BESZÉDE (*) KOLOZSVÁRON A SAPIENTIA MAGYAR EGYETEMEN ( http://www. keh.hu/main. php?fm=7&am=2& 1 =&hir=229&keres =) (*) Erdélyben tett magánlátogatás alkalmával. Tisztelt Rektor urak, kedves Diákság! Hölgyeim és Uraim! „Bátor és merész gondolat" - néhai Tonk Sándor rektor úr jellemezte így egykor az önálló erdélyi magyar egyetem tervét, amikor nyugati magyaroknak érvelt az alapítás támogatása mellett. Bátor és merész gondolat - ez volt egykor. Ma már működő intézmény, élő valóság: egy nyüzsgő, fejlődő, vérbeli universitas. A példaértékű és a néhai rektor által is őszintén „kockázatosnak" mondott vállalkozás ma három városban működtet karokat; folyamatosan bővíti mind a szakokat, mind a hozzá szükséges infrastruktúrát; építkezik Marosvásárhelyen, felújít Csíkszeredában, újabb helyet talált Kolozsváron. Örülök, hogy államfőként második erdélyi utam első állomása Kolozsvár lehet, a kincses város, s ezen belül is itt a Magyar Színházban magyar egyetemisták körében a Sapientia és a Babes Bolyai Egyetemről. Örülök, mert a tanulás, a nevelés, mely a családban, az iskolában, az egyetemen folyik, mindig a jövőnek készíti fel gyermekeinket és fiatalokat. S van-e ma nekünk nagyobb gondunk itt a Kárpát medencében, mint a jövő, a mi közös jövőnk? Ennek érdekében cselekszünk, ezért alkotunk törvényeket, készítünk költségvetést, folytatunk diplomáciai erőfeszítéseket, tárgyalunk Brüsszelben, Strasbourgban, Rómában, Bukarestben és Budapesten. Mert szívből vállalt kötelességünk a magyar nemzet közösségének megőrzése, erősítése, és 346