Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2003

hont e tanácskozásnak. Külön elismerés illeti Koitsiro Matsoura főigazgató urat azért az állhatatosságért, ahogyan évek óta szelíden, de határozottan háborgatja mindannyiunk lelkiismeretét: a dialógusnak nem csupán a különböző vallásfelekezetek képviselői között kell létrejönnie, hanem a politikusoknak is kötelességük kifejteni nézeteiket a civilizációk közötti jövőbeli együttműködésről. Felszólalásom lényege tulajdonképpen egyetlen mondatba sűríthető. André Malraux-nak a kultúrára vonatkozó egy korábbi megállapítását szeretném a jelen körülményekre vonatkozóan aktualizálni: a XXI század vagy a dialógus százada lesz, vagy nem lesz XXII. század. Elismerem, súlyos szavak. A következőkben e tétel helyességét kívánom több aspektusból megvilágítani. Ennek érdekében mondanivalómat három részre bontottam. Először a konstruktív és gyümölcsöző dialógus feltételeiről szeretnék néhány megállapítást tenni. Azt követően Délkelet-Európa sajátos helyzetéről kívánok szólni. Végül az elmúlt évtizedben végzett, s a jövőben várható magyar szerepvállalásokat ismertetem kontinensünk e sokat szenvedett régiója stabilitásának biztosítása érdekében. 1. A gyümölcsöző dialógus nehézségei és akadályai Ha egy Európában, Ázsiában vagy Afrikában élő átlagembert arról faggatnánk, hogy mi a véleménye a civilizációk közötti dialógusról, nem biztos, hogy pozitív kicsengésű választ kapnánk. Talán e görög eredetű szó jelentését sem értené, vagy csupán pótcselekvésnek tekintené azt. Ugyanaz az átlagember Tokió, Kairó, Szkopje utcáján járva viszont vádló tekintettel azt kérdezi tőlünk: mit teszünk az újabb és újabb háborúk, a fenyegető ökológiai katasztrófák, a szegénység, a munkanélküliség, a nemzetközi bűnözés ellen? A sort még tovább lehetne folytatni. Mit tudunk válaszolni az ohridi, a budapesti, vagy a nairobi átlagember ilyen és ehhez hasonló kérdéseire? A dialógus elengedhetetlen eszköz ahhoz, hogy az említett problémák valóban megnyugtatóan rendeződjenek. Ezzel kapcsolatban négy fogalomról érdemes kiemelten szólni. Az egyik az egyenlőségen alapuló partneri kapcsolat a dialógusban részt vevő felek között. A másik a bizalom. A harmadik az érdek és az őszinte érdeklődés, és az egymáshoz való viszonyuk. A negyedik pedig a dialógus légköre. Nem állítható, hogy egyenlőség és bizalom megléte nélkül el sem kezdhető a dialógus. Mindazonáltal arra kell törekedni, hogy minél közelebb kerüljünk az egyenlő felek bizalmon alapuló kapcsolatához. Ha mindig arra várnánk, hogy előbb legyen bizalom, és csak utána jöhet a cselekvés, akkor életünk végéig várhatunk az együttműködésre. Tehát annak reményében kell minden dialógusban részt vennünk, hogy a bizalom le fogja győzni a gyanakvást. 302