Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2002

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2001

Június 20. Dr. MEDGYESSY PÉTER MINISZTERELNÖK BESZÉDE (*) A MAGYAR ÁLLANDÓ ÉRTEKEZLET V. ÜLÉSÉN Kedves Barátaim! Készséggel elismerem: a mi kormányunk nem szónoki kormány, retorikában nem törekszik a csúcsra, holott tudjuk, gyakran a szavak is cselekszenek. Mi egyelőre kevesebb gondot fordítunk a szép és erélyes szavakra, inkább cselekszünk, még akkor is, ha a tetteinknek - amikhez, ilyen az élet, szavakra is szükség van - az eredményértékét nem mindenki látja meg nyomban. Nem érzem szükségét azonban annak, hogy bizonygassam Önöknek: személy szerint életbevágóan fontosnak, miniszterelnökként pedig „történelembevágóan" fontosnak tartom azt, amit együtt tennünk kell és amit együtt teszünk. Miközben tudom, a ma sokat emlegetett „nem lehet"-nél sokkal erdélyibb a Bethlen Gábor-i „ahogy' lehet", az „ahogy' lehet" azonban számomra és remélem, mindannyiunk számára is - egyáltalán nem minimális program. Higgyék el, könnyű lenne tetszetős gesztusokat tenni, számomra azonban a politika nem kirakatrendezés. Viszont mondhatja-e azt a politikus, hogy csak a racionális dolgokkal hajlandó foglalkozni? A politika érzelmi kérdés is ilyen vagy olyan mértékben, és az érzelmekre - furcsa, de így van - nemigen hatnak érvek. Egy író azt mondta egyszer: amiként senkit nem lehet rábeszélni a szerelemre, azonképpen nem lehet lebeszélni a gyűlöletről. Mindannyian tudjuk, miről beszélek és mire gondolok. Mindannyian tudjuk: mindkét oldalon vannak előítéletek, néha gyűlölködés is. Elképzelhetőnek tartom azonban, hogy például Magyarországról induljon el magas nemzetközi díjra - akár Nobel-békedíjra - jelölése annak a kiváló román vagy szlovák embernek, értelmiséginek, tudósnak, publicistának (és még sorolhatnék másokat), aki minden kockázatot vállalva hosszú évek óta küzd a nemzeti elfogultság ellen, a magyargyülölet ellen. És persze örülnék, ha jobban megismernének bennünket azok, akik néha sandán és gyanakvóan néznek ránk; és fordítva is igaz ez. így gondolom én el a magyar európaiságot. Az „ahogy' lehet" princípiuma alkalmazható a kedvezménytörvényre is: „ahogy' lehet" - a maximumot, lehetőleg mások minimális provokálásával. Könnyű nagy hangon fogadkozni, egy bekezdés erejéig az jól is hat és esetleg nagyot csattan, de kérdés, hogy végül kin csattan. (*) http://www.miniszterelnok.hu/beszed4.php 280