Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2002

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2001

legyen, amelybe más, nem EU-tagállamok is bekapcsolódhatnak, különös tekintettel a katonai és a civil válságkezelésre. A jelölt országok ily módon tagság nélkül is az első perctől fogva részt vállalhatnak egy EU-projekt alakításában. Az európai biztonságpolitikai felelősséget - mely a délkelet-európai régióra is kiterjed - nem halványíthatja el a globális terrorizmus elleni koalíció sokat emlegetett fontossága sem. Kisebbségek

. A regionális feszültségek megoldatlanságának egyik alapvető oka az etnikai konfliktusokban rejlik, és abban, hogy a kisebbségek jogait nem biztosítják kellő mértékben. Ez olyan probléma, amely a magyarokat különösen érzékenyen érinti, és ezért e területen különösen nagy várakozásokat táplálnak az Európai Unióhoz csatlakozás iránt. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a közép- és délkelet-európai régióban, különösen az egykori Habsburg-birodalom területén a nemzetté válás folyamata sajátos formában ment végbe. Az etnikai és nemzeti határok elválása, a nyelv és a történelem mint a nemzethez tartozás meghatározója, ennek következtében a nyelvi nacionalizmus torzulásai jellemezték egyebek között e befejezetlen fejlődést. A jelenlegi körülmények között más államok területén élő nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása és tényleges érvényesítése alapvető kérdés. A magyar közgondolkodást köztudottan a kulturális nemzet koncepciója uralja. Csak ez képes feldolgozni azt a tényt, hogy a világháborúk utáni területvesztések miatt a magyarságnak közel egyharmada a környező államokban él. E felfogás szerint a magyar nemzetet a Magyarország határain belül és azokon kívül élő, magyarul beszélők közössége alkotja. E közösség érdekeinek megóvását a magyar alkotmány is előírja: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását" (6. § 3. pont). Ezért fogadta el 2001 júniusában nagy többséggel a magyar Országgyűlés azt a törvényt, mely a szomszédos államokban élő magyaroknak juttatott kedvezményekről szól. A törvény nagy érdeklődést, de vitákat is kiváltott nemcsak a szomszédos államokban, hanem európaszerte. Az Európa Tanács „velencei" bizottságának jelentése kimutatta, hogy a területén kívül élő nemzetiségeiknek számos ország törvénye nyújt kedvezményeket - Ausztriától és Olaszországtól kezdve Szlovákián és Románián keresztül Oroszországig; a bizottság megállapította, hogy a nemzetközi jogban ez új jelenség. A magyar kedvezménytörvény sajátossága az, hogy célja a szomszédos államokban élő magyarok szülőföldjükön való boldogulásának előmozdítása és a nemzeti azonosságtudat biztosítása. Ennek eredményeként a törvény a magukat magyar nemzetiségűnek vallók és magyarul beszélők olyan kulturális-szimbolikus közösségét hozza létre, mely átlépi az államhatárokat. Azért fogadta több helyen értetlenség a törvény egyes törekvéseit, mert annak koncepciója eltér attól a republikánus nemzetállami felfogástól, mely a nemzet és állam azonosságára és az állam iránti 233