Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2002
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2001
Február 4. Dr. ORBÁN VIKTOR MINISZTERELNÖK BESZÉDE AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKÁNAK NYITÓNAPJÁN (Külpolitikai vonatkozású részlet) (...) Az elmúlt hetek egyik fontos fejleménye volt, hogy az Európai Unió első alkalommal tett közzé dokumentumot - igaz, még csak munkadokumentumot arra vonatkozóan, hogy miképpen képzeli el az Unió kibővítésének pénzügyi feltételrendszerét. A magyar kormány nevében csak annyit tudok most mondani és úgy érzem, ez sem kevés -, hogy bennünket nem lepett meg az Unió döntése. Akik e kérdésekkel szakemberként foglalkoznak, előre láthatták, hogy az első javaslat nagyjából ilyesmi lesz, mint amit most kézhez vehettünk. Miután nem lepett meg bennünket, ezért nincs szükség arra, hogy megijedjünk vagy kedvünket szegjék a fejlemények. Arra van szükség, hogy a korábban kidolgozott tárgyalási elgondolásaink szerint a meghatározott célok elérése érdekében nyugodtan tegyünk a dolgunkat, tárgyaljunk. Tárgyaljunk az Európai Unióba bekerülni kívánó többi közép-európai országgal is; február során a V-4 országok miniszterelnökei itt nálunk találkoznak. Tárgyalnunk kell természetesen az Európai Unióval határozottan, világosan és célratörően. Tárgyalnunk kell egymással is, hogy a helyzetet az összefogás erejét is felhasználva a lehető legokosabban oldjuk meg. Sajnos nem tudok elmenni a mellett a tény mellett, hogy az elmúlt napokban felszínre kerültek olyan vélemények is, melyek az Európai Unió első munkajavaslatát, amely kedvezőtlen Magyarország számára, a kormány nyakába varrják, mondván, hogy azért ilyen rossz ez az ajánlat, mert a kormány nem megfelelően működött. Ezt még hízelgőnek is érezhetném, de azt kell megjegyezzem, hogy túlbecsülik az erőmet, ha azt gondolják, hogy a magyar miniszterelnök vagy kormány képes arra, hogy az Unióba jelentkezni akaró tizenkét ország pozícióját tudja befolyásolni vagy a feltételezett saját hibáival lerontani. Nem a magyar miniszterelnök miatt kapott Ciprus, Málta, Szlovákia, Szlovénia, vagy éppen Csehország olyan feltételeket, mint amivel bennünket is megkínáltak. A céljaink meglehetősen világosak. A mezőgazdaságot illetően a kormány tárgyalási célja az, hogy az EU-tagállamok gazdái ne élvezzenek nagyobb támogatást, mint amit majd a magyarok kapnak. Ezt megismétlem fordítva is: a magyar gazdák legalább annyi támogatást kapjanak, mint amennyit az EUtagállamok gazdái kapnak. A magyar gazdaság versenyképes az Európai Unióval, s ez a mezőgazdaságra is igaz. Tudom, hogy ezt sokan vitatják, mégis azt mondom: ha az Unió országainak mezőgazdaságában élő gazdák ugyanannyi támogatást kapnának, mint amennyit mi tudunk adni a magyar gazdáknak, akkor a magyar mezőgazdaság jó eredménnyel állná a versenyt az európaiakkal. A problémánk az, hogy saját erőből mi olyan mértékű támogatást nyújtani nem tudunk. 196