Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2000

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2000

rálódás korparancsát. És valóban: e kettős - európai és magyar - kötődés mélyen gyökerező tudatával voltunk képesek ezer esztendőn át vállalni azt a szerepet, amelyet a történelem - a saját megmaradásunk őrzése mellett - a kereszténység és az európai értékek védőbástyáin számunkra kijelölt. A kezdet tehát Szent István alakjához kötődik, aki a korát meghaladó képességekkel bíró uralkodó volt. * A Szent István által alapított ország a kezdetektől a XX. századig hosszú határszakaszon érintkezett északi szomszédjával, Lengyelországgal. Ritka minőségű határvonal volt ez: sokkal inkább összekötötte, mintsem elválasztotta nemzeteinket. Ennek - az 1920 óta már nem létező - határnak egy szakasza rövid időre visszaállt a második világháború viharában; és milyen érdekes: akkor is társadalmainknak tett jó szolgálatot; ha akkor nincs közös határunk, százezernél is több lengyel ember számára nem nyílt volna menedék magyar földön. A magyaroknak koronát adó II. Szilveszter intelméhez híven a népeink ezer éven keresztül barátságban, egymást segítve éltek a nyugati kultúra határvidékének bástyáiként, az európai civilizáció hídfőjeként. Végvári helyzetünkben bőséggel „teremtek" hősök és mártírok, életükkel örök példát adó szentek. Nem véletlen, hogy az Árpád-ház több szentet adott a katolikus egyháznak, mint bármelyik más európai dinasztia; ahogyan az sem véletlen, hogy szinte mindegyiküknek volt valamilyen lengyel kapcsolódása, vonatkozása. Gondoljunk csak Szent Imre hercegre, akinek a lengyelországi Sucha Gora-i kolostor alapítását tulajdonítja a legenda, vagy Szent Lászlóra, akinek édesanyja Rycheza lengyel hercegnő volt, és gondoljunk Szent Kingára, Szent Hedvigre, Boldog Jolántára. Amikor visszatekintünk minderre, ezt nem a múltba révedés vagy nosztalgia miatt tesszük, hanem azt tudatosítva, hogy eleink - az Árpád-házi és a Piaszt uralkodók - ezer év távlatából is maradandó értékeket tudnak felmutatni. Ők voltak egyházi szertartás keretében megkoronázott első uralkodók e tájon. Az ő idejükben írták az első könyveket; ekkor indult meg az önálló pénzverés, az oklevelek kiállítása; nekik köszönhetően jöttek létre első megyéink, püspökségeink. Ők voltak azok, akik egyházat szerveztek, melynek falai közé tudós papokat, szerzeteseket hívtak, akik itt képezték ki saját tanítványaikat. Eleink tehát a latin Nyugat az idő szerinti normáinak megfelelően rendezték be országainkat. Országaink ennek köszönhetően a múltban nemcsak megtartói és védelmezői voltak az európai kultúrának, de egyben fontos kultúraközvetítő szerepet is vállaltak kelet és dél felé. Rátekintve a térképre láthatjuk, hogy Magyarország és Lengyelország a kelet-közép-európai régió nagy részét felölelte. Rajtuk keresztül az európai civilizáció kisugárzása érvényesült, hiszen maguk is képviselői, hordozói és terjesztői lettek az európai keresztény kultúrának; terjesztették, és ha 307