Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2000

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2000

nak kiküszöböléséről szóló egyezmény rendelkezései szerint alkalmazandó egyéni panaszeljárást. Tanácskozásunk hozzájárulhat ahhoz, hogy Európa jó példával járjon elöl a globális erőfeszítések fokozására irányuló nemzetközi együttműködés kiszélesítésében az e témában a jövő évben Dél-Afrikában rendezendő világkonferencia előkészületei során. Amint az általunk elfogadásra előterjesztett nyilatkozatból is egyértelműen kitűnik, az európai hozzájárulás cselekvésorientált, építő jellegű és átfogó. A magunk részéről erőnket nem kímélve azon leszünk, hogy a 2001-ben sorra kerülő világkonferencián megerősítést nyerjenek a nyilatkozatunkban tükröződő értékek. Az elmúlt évtized legtöbb válságát olyan belső összetűzések váltották ki, amelyekben az etnikai azonosság fontos szerepet játszott. A nemzeti és etnikai kisebbségek identitásának - a közügyekben való intézményes részvételüket biztosító - védelme és előmozdítása nem csupán az emberi jogokból eredő követelmény, hanem egyszersmind a megkülönböztetést elvető demokratikus állam működésének alapja. Nem véletlen, hogy a kisebbségek és nemzeti közösségek helyzetének javítására irányuló sikeres kísérletek mindig demokráciák talaján gyökereztek meg. A demokratikus társadalmak példái azt mutatják, hogy a kisebbségek és más kiszolgáltatott csoportok iránti — jogilag és intézményesen megalapozott - nemeslelkűség és nagyvonalúság az állam erejének és önbizalmának, nem pedig - mint sokan gondolják - a gyengeségének a jele. A nemzetközi közösségnek törvényes joga és kötelessége felszólítani az államokat arra, hogy jóhiszeműen tegyenek eleget - az egyébként önként vállalt - kötelezettségeiknek az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása révén. A nemzetközi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a megelőzés a leghatékonyabb formája a kisebbségek és más veszélyeztetett csoportok védelmének. Ismeretes azonban, hogy nem könnyű a megelőzés kultúrájának a kiépítése, tekintve hogy annak költségei a jelené, míg előnyei csak hosszabb távon térülnek meg. A roma közösség helyzete sok tekintetben eltérő más kisebbségek helyzetétől. Magyarországon a roma lakosság társadalmi beilleszkedése mind kisebbségpolitikai, mind szociálpolitikai kérdés. Ennek az összetett problémának a megoldása érdekében kormányom - az Országos Cigány Önkormányzat aktív bevonásával - egy középtávú cselekvési programot fogadott el. A cél a társadalmi esélyegyenlőtlenség és az előítélet csökkentése, a hátrányos megkülönböztetés megállítása, valamint a roma közösségek identitásának és kulturális tevékenységének erősítése. A cselekvési program fő célja a hátrányos megkülönböztetést megtiltó jogszabályok gyakorlati végrehajtása, valamint a roma kisebbség irányá304