Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2000

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2000

tékben egybeesnek a Stabilitási Egyezmény céljaival, amelyek stabil és demokratikus Délkelet-Európa létrejöttét, valamint Európa mindannyiunk számára fontos sikeres és biztonságot jövőjét kívánják előmozdítani. Osztom Martonyi János külügyminiszternek és Donald Kursch úrnak, a Stabilitási Egyezmény helyettes főkoordinátorának azt a véleményét, mely szerint az egyezmény és annak teljes körű megvalósítása elengedhetetlen a stabil és virágzó Európa megteremtéséhez. Tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy a nemzetközi közösség és Magyarország közös érdeke fűződik a demokratikus elvek érvényesülésének előmozdításához a térségben. Ezért Magyarország kezdettől fogva tevékeny szerepet vállalt és vállal a jövőben is az egyezmény céljainak megvalósításában. Európa hosszú utat tett meg a délkelet-európai válság katonai rendezé

: sétől a Stabilitási Egyezmény elfogadásáig. Sajnálatos tény azonban, hogy a kedvező irányú fejlemények ellenére a demokratizálódási folyamat Jugoszláviában rendkívül lassan halad. Ezért egyik legfontosabb célunk a délszláv demokratikus erők bátorítása és támogatása, valamint a társadalom meghatározó politikai erőinek bevonása a demokratizálódási folyamatba. Mostani tanácskozásunk ebből a szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír, mert körünkben köszönthetem a jugoszláv demokratikus erők képviselőit Szerbiából és Montenegróból egyaránt. Az európai közvélemény joggal támaszt magas elvárást az egyezmény céljainak eredményes és hatékony megvalósulása iránt. A térség országai a stabilitási folyamat letéteményesei, így erőfeszítésük és eltökéltségük meghatározó ennek sikeres megvalósítása szempontjából. Az egyezmény akkor lesz képes hozzájárulni a stabil és demokratikus Délkelet-Európa létrejöttéhez, ha az ambiciózus célokat a végrehajtás tettei követik. Értekezletünk célja és feladata, hogy áttekintsük az elért haladást, és meghatározzuk a Munkaasztal következő plenáris üléséig a gyakorlati feladatokat. Amikor konkrét projektekről beszélünk, akkor a régió elsődleges szükségleteit kell figyelembe vennünk. Nagy hangsúlyt kell helyeznünk a lehetséges támogatási források meghatározására is. Meg kell próbálnunk azonosítani a munkacsoportok elé kerülhető akadályokat, de meg kell találnunk a megoldásokat is ezekre a kihívásokra. Célunk, hogy racionalizáljuk az I. számú Munkaasztal eddigi tevékenységét annak érdekében, hogy olyan kiegyensúlyozott és konkrét javaslatokból összeállított programcsomagot tudjunk a finanszírozási konferencia elé terjeszteni, amely a donor országok és a kedvezményezett országok, valamint az érintett nemzetközi szervezetek támogatását is elnyeri. A Munkaasztal elnökeként ennek szellemében fogom ellátni megbízatásomat. 200