Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1999

I. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének eseményei - 1999

nes helyzetbe kényszeríted bennünket. Ezért mondhatjuk, hogy Csehország, Magyarország és Lengyelország mostani csatlakozásával nem csupán a NATO egészült ki és lett gazdagabb, de Közép-Európa is újjászületett; mostantól azt tehetjük és azt tesszük, amit legjobb történelmi hagyományaink diktálnak, közös erőfeszítéssel biztonságos és gyarapodó Közép-Európát építünk. Három ország ma együtt lép a NATO tagjai közé. Együtt, és mi mégis egyedül; mi magyarok úgy lettünk tagjai e szövetségnek, hogy velünk szomszédos egyetlen ország sem nyerhette el ez idáig a belépés jogát. Igazán majd akkor lehetünk elégedettek, ha szomszédainkat is a szövetségeseink soraiban tudhatjuk, ennek mérlegelése új feladatot jelent a NATO számára; új, most már közösen megoldandó feladatot. Hosszú évek teltek el úgy, hogy hazánk hajója nyílt vizeken vesztegelt, és e hosszú évek alatt bennünk magyarokban élt a bizonytalanság. Amikor 1991-ben a megszálló csapatok elhagyták Magyarországot, igaz, hogy szabadok lettünk; szabadok, ám magunkra hagyottak. Az a veszély fenyegetett, hogy világos kötődések nélkül hazánk vonzások és taszítások között hányódó kompországgá válik. Most végre sikerült lehorgonyoznunk a nyugati partokon. Ebben az évszázadban ez az első olyan megállapodás, amelyet Magyarország a szabad akaratából kötött. Ezért történt az, hogy a népszavazáson a magyar polgárok elsöprő többsége támogatta ezt a döntést. Vannak országok, ahol a népszavazások nem ritkán megosztják a társadalmat. Nálunk a NATO-csatlakozásról tartott népszavazás nemzetegyesítő, nemzeti egységet teremtő hatású volt. mert mindannyiunkban korábban élő történelmi elvárásokat öntött megvalósítható formába. A magyar nép közös akarata szükséges, de nem elégséges feltétele a most bekövetkezett csatlakozásnak. Magyarország NATO-taggá válása több pilléren nyugszik. A NATO kibővítése történelmi elégtétel is azért, ami 1956-ban Magyarországon történt, amit akkor mi magyarok tettünk és amire minden nyugati demokrácia joggal lehet büszke. Az 1956. esztendő szabadságharca nélkül Magyarország nem lenne teljes jogú tagja a Nyugat szövetségének. Számunkra mindvégig világos volt, hogy a nyugat-európai országok vezetőnek fejében nyitott a kérdés: negyven-egynéhány év kommunista diktatúrája után képesek leszünk-e alkotmányos rendet teremteni Közép-Európa államaiban. Belépésünknek biztos pillére az a tény, hogy - hasonlóan Csehországhoz és Lengyelországhoz - mára a törvény és a rend országát építettük fel Magyaror213