Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1999

I. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének eseményei - 1999

Nem szeretnék a régmúltról beszélni, azt hiszem, ez fölösleges. De a közelmúltról sem szeretnék beszélni, már csak azért sem, mert úgy érzem, hogy azok az árnyalatbeli eltérések, amelyek megjelentek a felszólalásokban, döntően azzal függenek össze, hogy ki tett többet a csatlakozásért, kinek erőteljesebb az elkötelezettsége, esetleg ki tett korábban valamit a csatlakozásért. Ez azt mutatja, hogy a csatlakozás elhatározása jó döntés, hiszen most inkább az ebben való érdemekről vitatkozunk, s ez egyértelművé teszi azt is, hogy ezt a döntést mindenki tiszta szívvel és nyugodt lelkiismerettel támogathatja. Nem szeretnék beszélni a döntéssel kapcsolatos tartalmi megfontolásokról sem, melyek ugyan nagyon érdekesek - mondjuk a semlegesség, vagy a NATO-tagságból fakadó többletkockázatok, és még sok egyéb -, de úgy vélem, ezek az érvek és ellenérvek a népszavazást megelőzően nagyrészt már elhangzottak. Ne feledjük el, hogy éppen a jelenlegi legnagyobb kormánypárt, akkori ellenzéki párt javaslatára került sor ügydöntő népszavazásra. Hogy mégis szót kértem, annak a köszönet szaván túl az az oka. hogy röviden szeretnék néhány megjegyzést tenni a jövőről. Az egyik: szerepünk a NATO-ban, azaz mit jelent az valóban, hogy a NATO tagja leszünk, mit eredményez ez az új helyzet. Mindenekelőtt azt jelenti (röviden összefoglalva), hogy a jövőben nem rólunk fognak dönteni, hanem velünk együtt fognak dönteni. Azt is lehet mondani, hogy a nyugati világ történelmét a jövőben nemcsak olvasni, hanem - egy nagyon szerény mértékben - írni is fogjuk. Ebben minden benne van. A jövőben nekünk véleményt kell formálnunk, részt kell vennünk például a NATO stratégiai koncepciójának a kidolgozásában, és általában véve is részt kell vennünk a szervezet életében. Ez sok mindent jelent itthon is: folytatni kell a haderőreformot, erősíteni kell a polgári ellenőrzést, törvényeket és rendeleteket kell módosítanunk, hiszen a NATO-nak is vannak úgynevezett vívmányai, nem csak az Európai Uniónak; és itt mintegy zárójelben talán megemlíthetem az alkotmánymódosítás kérdését is. Technikai, jogi értelemben véve ez valóban nem előfeltétele a NATO-tagságunknak, hiszen ha az volna, akkor nem válhatnánk márciusban NATO-taggá, mégis a kötelezettségeink zavartalan és gyors teljesítése igényli az alkotmánymódosítást; és legalább ilyen fontos momentum az, hogy az ország hitele, valamint a bővítési folyamat hitele igényli ezt a módosítást. Mindazoknak, akik a mellett érvelnek, hogy a nyitott ajtó politikája valóságosan a nyitott ajtót kell jelentse, és Magyarország minden lehetséges eszközzel támogassa a további bővítést - mely érvekkel én teljesen egyetértek -. azt is látniuk kell, hogy a bővítési folyamat hitelének nagyon fontos mozzanata az, hogy Magyarország 170