Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1998
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1998
bizonyult -, hogy a nemzetközi közösség "úgyis" minket támogat a szomszédainkkal szemben, adott esetben a Hágai Nemzetközi Bíróság nekünk fog igazat adni. Az élet ezt nem igazolta. A korábbi kormánypártok jó néhány politikusa nem tanult az elmúlt évek keserű tapasztalataiból, és sajnos ezen az úton most követik őket mások is. Másodszor, az eddigi tárgyalásokon kialakult - úgymond megállapodásokról mindenekelőtt leszögezem: a kormány semmiféle papírt nem hajlandó aláírni, ami ellentétes Magyarország érdekeivel. Azt a keretmegállapodás tervezetet is - amiről itt beszélünk és amit nevezhetünk talán "megállapodásnak a megállapodásról" - csak olyan feltétellel hajlandó a kormány aláírni, ha az megfelel Magyarország érdekeinek. Ha ugyanis nem ezt tekintené feltételnek, akkor már régen megköthette volna "a megállapodást", ezt az első fordulón meg lehetett volna csinálni, és akkor Nemcsók János nem szenvedett volna végig tíz kemény tárgyalási fordulót. Ha valóban egybeesne a szlovák és a magyar kormány álláspontja - ahogyan itt a Fidesz frakcióvezetőjétől elhangzott -, akkor nem tartana ilyen hosszú ideig a tárgyalás. A harmadik, amit szeretnék leszögezni: a szóban forgó keretmegállapodás egy az 1977-es államközi szerződés helyébe lépő új államközi szerződés alapját képezné, ha - hangsúlyozom: ha! - meg tudjuk kötni. Ezt feltételes módban mondom, mert erre nincs garancia. Az államközi szerződést természetesen - mint itt a vitában hangsúlyozták - a parlament kell hogy jóváhagyja. Amennyiben a majdani parlament nem hagyná azt jóvá, akkor nem jön létre az államközi szerződés, és akkor érvényét veszti a most szóban forgó keret-megállapodás - vagy előzetes megállapodás, vagy bárminek nevezett megállapodás -, amelynek az az egyetlen funkciója, hogy arra épüljön a majdani államközi szerződés. * Egyetértek a Fidesz frakcióvezetőjének legutolsó megnyilatkozásával arról, hogy e vitanap nem volt haszontalan. Magam is úgy gondolom, hogy nem volt haszontalan. Egyrészt a vita a kérdést valóban sok oldalról járta körül, és nem egy kérdésben közös álláspont vagy közös álláspont kialakulásának a lehetősége is kirajzolódott. Másrészt azért is hasznosnak tartom, mert ha előítéletekkel megvert és az egész ügyet voltaképpen választási kampánykérdésként kezelő egyes ellenzéki politikusok számára nem is, de a közvélemény számára talán sikerült megvilágítani a kormány valós szándékait, és nem az ellenzék által feltételezett szándékait. 146