Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1997

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1997

tehát ennek az új helyzetnek megfelelően semmi értelme most pártpolitikai vitákat folytatni. Voltaképpen ezt erősítette meg a hatpárti egyeztető megbeszélés szeptember 26-án. Ezt azért is tartom fontosnak megjegyezni, mert tudjuk, hogy az egész ügy milyen nagy teret kapott az elmúlt hosszú évek során a politikai közéletben. Tudjuk, hogy egy igen szűk pártvezetés döntése alapján jött létre az 1977-es szerződés - az akkori akadémiai vezetésnek az egyetértésével is -, és 1977 után mindent elkövettek annak érdekében, hogy a létesítménnyel szembeni szakmai érvek ne kapjanak nyilvánosságot. Viszont az is tény, hogy az 1980-as évek második felében, de még az 1990-es évek elején is a pártpolitikai szempontok meglehetősen nagy körben átitatták az ügyet, és végső soron megakadályozták megfelelő kompromisszumok keresését. Olyan vélemények is erőteljes hangot kaptak egyes akkori politikai pártok megnyilatkozásaiban, hogy mindazokat, akik az ügy komplex kezelését, komplex érvek kimunkálását és felhasználását kívánták, gyakran rendszerellenesnek is minősítették. Sajnos, ilyen egyoldalúság a későbbi időben is tapasztalható volt. Emlékezhetünk arra, milyen megnyilatkozások voltak a C-variáns realitásáról; tudniillik hogy az "papírtigris", valamint nem lesz a másik félnek pénze a megépítéséhez, továbbá hogy a világ mellettünk lesz és majd kifizetik helyettünk a kártérítéseket, és így tovább. Még ez év elején is olyan vélemények hangzottak széles körben, hogy "ezerszázalékosan" bizonyos a Hágai Nemzetközi Bíróság Magyarország igényei melletti döntése. Nem kételkedem a környezetvédők és zöld mozgalmak többségének jóhiszeműségében, jóakaratában. De azt tanulságosnak tekintem, ha mások - nem környezetvédők - szűk pártpolitikai érdekeik szolgálatára kívánják használni ezt az ügyet. Emlékeztetni kívánok a Szigetköz problémájának rendezésére: többen attól sem riadtak vissza, hogy vízpótlás helyett egy kiszáradt medret, elpusztult növényzetet mutassanak fel csak azért, hogy ezzel "meggyőzzük" a világot. Ma már nem kell bizonygatni, hogy a fenékküszöb megépítése, telepítése végül is valóban a Szivegköz javát szolgálta. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne érzelmek homályosítsák el a látásunkat. Az MSZP és a kormány nevében tudom azt mondani, hogy semmi értelme nincs most lamentálni és 331