Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1997

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1997

szenvedne. Csak egy valamit tudunk kritériumként elfogadni: hogy Magyarország megfelel-e a csatlakozási követelményeknek. Ez a következőket jelenti. A NATO-esetében szerenténk és reméljük, hogy július 8-án Madridban Magyarországot is megnevezik mint a csatlakozás első körébe meghívott országok egyikét. Ma még nem dőlt el, hogy a NATO csúcsértekezletén három, négy vagy öt országot fognak meghívni csatlakozási tárgyalásokra. Három országot illetően nincs vita; Lengyelországról, Csehországról, Magyarországról nem vitatkoznak a NATO tagállamai; ezt a három országot úgy tekintik, mint amelyek biztos résztvevői lesznek a bővítés első körének. További egyeztetés még Szlovéniáról és Romániáról folyik. Ha Madridban megtörténik a döntés, akkor szeptemberben megkezdődhetnek Magyarország és a NATO között a csatlakozási tárgyalások; ezek decemberre egy jegyzőkönyv aláírásával lezárulhatnak; így a jövő évben sor kerülhet a parlamenti ratifikácókra a NATO-tagállamokban és Magyarországon, és ez esetben hazánk - a másik három vagy négy országgal együtt - 1999 tavaszára a NATO teljes jogú tagja lehet. Az Európai Unió esetében összetettebb, komplikáltabb a helyzet. Az EU-ban még nem dőlt el, hogy a csatlakozásra leginkább felkészült négy-öt országgal, vagy valamennyi társult országgal kezdik-e el a csatlakozási tárgyalásokat. Értjük a politikai megfontolásokat, amelyek amellett szólnak, hogy minden társult országot ültessenek le a tárgyalóasztalhoz, mindegyik ország legyen rajta a family photo-n, ott legyen, amikor ünnepélyesen megnyitják a tárgyalásokat. Elég nagy a valószínűsége annak, hogy ha az EU szelektálna, akkor bizonyos kivétellel ugyanazok az országok kapnának meghívást a csatlakozási tárgyalások első körére, amelyek a NATO-ba is meghívást fognak kapni. De nem ez az igazi probléma. Az igazi probléma az, hogy viszont ugyanazok az országok maradnának ki az EU-bővítés első köréből, amelyek a NATO-ból is kimaradnak. Ebben az esetben számolni lehet azzal a veszéllyel, hogy a kimaradás ezekben az országokban a belpolitikai stabilitásra is kedvezőtlenül hat. Ha egy ország egyaránt zárt ajtót talál a NATO-ban és az EU-ban maga előtt, esetleg késztetést érez másfelé keresni magának támogatást a térségben. Az EU-tagországok közül többen ezt elkerülendő szorgalmazzák az egyenlő 283