Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1997

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1997

integrációs fejlődésére, és végsősoron az ilyen ország kimaradásának következményével jár a bővítés első köréből. * Szeretném áttekinteni a külpolitika eredményeit, a kormányzat szemszögéből megközelítve. Nagyon fontos eredménynek tartom, hogy mind a két euroatlanti szervezetben a bővítés első körében számolnak Magyarországgal. Hozzáteszem: ez nem csupán Magyarország teljesítményén múlott. Ennek alapvető feltétele volt, hogy mindkét szervezet eljutott a bővítés küszöbére. Ezért nem lenne ildomos most számon kérni az előző kormányon, hogy 1993 végére vagy 1994 elejére Magyarország miért nem jutott el a csatlakozás küszöbéig. Abban az időben még egyik szervezet sem döntött a bővítésről. A NATO és Oroszország közötti - most kialakult - megállapodással kapcsolatban azt húzom alá, hogy ez a partnerségi egyezmény nem volt feltéltele a bővítés megkezdésének és nincs hatással a bővítés tartalmára; a NATO ezt - nagyon helyesen egyértelművé tette az orosz vezetés számára. Miért jelentős mégis ez a megállapodás? Azért, mert a NATO kibővítéséhez a korábbinál kedvezőbb légkört teremtett. Ezek után már nem kell azzal számolnunk, hogy a bővítés megkezdése feszültséget fog okozni Oroszország és a NATO, Oroszország és a NATO-tagállamok, valamint Ororszország és a NATO-hoz csatlakozni kívánó országok viszonyában. Fontos a megállapodás abból a szempontból is, hogy lehetőséget biztosít Oroszország számára a formálódó összeurópai biztonsági architektúrában való aktív, cselekvő és a súlyával összhangban lévő beilleszkedésre. A megállapodás azért is jelentős, mert elhárította azt a veszélyt, hogy az újonnan csatlakozó országok csak valamiféle másodosztályú tagságot kapjanak és ne teljes körű biztonsági garanciákat élvezzenek. Oroszország részéről ugyanis voltak erre irányuló kísérletek; ezeket azonban a NATO nagyon következetes magatartással elhárította. 186