Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1995

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1995

Azért vagyunk itt, hogy olyan problémákat vitassunk meg, amelyekről nagyon is jól tudjuk, hogy több eljövendő nemzedéken át kihatással lesznek a világra. Azért vagyunk itt, hogy megoldjunk olyan problémákat, amelyeknek gyökerei mélyre és messzire nyúlnak, a kétségbeesésében magára hagyott emberig és szegénységben szenvedő családig, és amely problémák szerteágazva befonják társadalmainkat. A szegénység - akár éhínségben, írástudatlanságban, társadalmi kirekesztettségben, elvándorlásban, demográfiai egyensúlyhiányban (öregedő népesség, elnéptelenedés) nyilvánuljon meg - minden formájában rombolja és megbénítja a társadalmat. Ez a probléma már-már biztonsági kérdéssé válik: amint erre már bizonyítékok mutatnak, nem csupán egy konkrét ország békéjét veszélyeztetheti, hanem nemzetek közösségének békéjét is. A szegénység megszüntetése globális kötelesség. Ennek erkölcsi és anyagi felelőssége elsősorban a gazdag nemzetek vállára nehezedik. De ne feledjük: ha a szegénység megszűnik, éppen ezek az országok látják elsőként hasznát, speciális helyzetük előnyei miatt; a szegénység megszűnése új piacokat nyit, és enyhíti azt az óriási pénzügyi terhet, amit a nemzetközi válságmenedzselés felelőssége jelent. Mindazonáltal a szegény társadalmak sem engedhetik meg maguknak, hogy ölbe tett kézzel várják a segítséget. A szegénység relatív fogalom. Másként értelmezik a mezőgazdaságból élő társadalmak, melyek kötődnek a földhöz és ősi hagyományaikhoz. Másképpen értelmezik az érzékeny átmeneti társadalmak. És ismét másként értik a fejlett ipari, fogyasztói társadalmak. Amiként minden ember más és más, a társadalmak is különböznek egymástól. Ezért a problémakezelés módszerének egyedinek, a konkrét esetre vonatkozónak kell lennie. Minden ország és minden társadalom érzi és tudja, hogy a szegénység sokféle tünete közül melyek a legfájdalmasabbak és a legkevésbé elviselhetők. Egy ország társadalmi feszültségeit és ellentmondásait nem lehetséges kívülről orvosolni. Amellett csak akkor sikeres a gyógyítás, ha a beteg társadalom maga is tisztában 192