Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1995

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1995

tekinthető a NATO európai pillérének vagy az Európai Unió biztonságpolitikai védelmi szervezetének - való csatlakozás tekintetében számunkra sem fontossági, sem sürgősségi sorrend nincsen. Párhuzamosan közeledünk a három szervezethez, annál is inkább, mert a követelmények is részben azonosak. A Brüsszelben sorra került találkozókon, a többoldalú konferenciákon, megbeszéléseken, és az integrációs intézmények tagállamainak vezetőivel adódott találkozókon egyaránt arra törekedtünk, hogy nyilvánvalóvá váljon Magyarország euro-atlani elkötelezettsége; vagyis az a határozott szándéka, hogy csatlakozni akar ezekhez a szervezetekhez, mégpedig azért, mert Magyarországnak sem a biztonsága, sem a gazdasági-társadalmi modernizációja nem képzelhető el a tagság nélkül. A NATO-val kapcsolatban külön is hangsúlyoztuk - és hangsúlyozzuk minden alkalommal -, hogy Magyarország NATOhoz csatlakozása semmiképpen nem a szomszédai ellen irányul. Nem is a szomszédai ellenére akar a NATO tagja lenni. Nem is valamiféle megfogalmazható külső fenyegetéssel szembeni védelmet keres a NATO-ban; hanem a NATO-t olyan biztonsági struktúrának tekinti, amely egyedül rendelkezik hiteles katonai erővel, következésképpen csak ez a szervezet tudja igazán ennek a térségnek a stabilitását garantálni; és Magyarország e stabilitás kialakításában, garantálásában akar a NATO tagjaként részt venni. Arra törekedtünk, a találkozókon megfogalmazzuk azt. hogy a NATO és az Európai Unió, valamint a Nyugat-Európai Unió bővítése kölcsönös érdekeket szolgál: nem csupán a belépő vagy csatlakozó országok érdekeit, hanem ugyanígy szolgálja az említett szervezetek érdekeit is. Hangsúlyoztuk, hogy szükség lenne egy hozzávetőleges időrend, időkeret megfogalmazására; például arra, hogy az Európai Unióban a kormányközi konferencia befejezését követően megkezdődnének a csatlakozási tárgyalások Magyarországgal. Ez ugyanis fontos jelzés lenne a magyar közvéleménynek, és fontos jelzés lenne a nemzetközi üzleti világnak, hogy Magyarországgal mint potenciális taggal számol az Európai Unió. 173