Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1994

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1994

vákuumként, ám mégis veszélyes. Sok ország - különösen Középés Kelet-Európa országai - bizonytalanságban érzik magukat; közülük nem egy ki van téve az erőszaknak és véres konfliktusok dúlják. Európa nyugati felének országai pedig, amelyek biztonságot élveznek többoldalú hatékony katonai-politikai és gazdasági szervezeteiknek, valamint gazdasági stabilitásuknak és jól felépített demokratikus társadalmaiknak köszönhetően, próbálnak megbirkózni a radikálisan új helyzethez való szükségszerű alkalmazkodással, miközben láthatóan zavarja őket az a tény, hogy mások a segítségüket kérik, vagy kifejezésre juttatják azt a kívánságukat, hogy tagjaivá válhassanak szervezeteiknek. Természetesen tudjuk, hogy e szervezetek kibővítése bizonyos időt igényel - bár reméljük, nem túlságosan hosszú időt -; azzal is tisztában vagyunk, hogy ennek a folyamatnak megvannak a maga korlátai is. Mindazonáltal szükségét érezzük - egyesek jóval erősebben. mint mások - egy átfogó biztonsági struktúrának, amely immár elérhető lenne és fórumot biztosítana mindenki száméira, beleértve azokat az országokat is, amelyek ma nem tagjai és belátható időn belül nem is lesznek tagjai ezeknek a szervezeteknek. Repedés vagy hézag mutatkozik az EBEÉ-nek az európai biztonságot illető küldetésében is. Hiba lenne feladni az EBEÉ "régi" funkcióit. Normákat felállító tevékenysége rendkívül fontos szerepet játszott a diktatórikus rezsimek lebontásában Európában, és ennek jelentősége máig sem szűnt meg. Most azonban súlyt kell helyezni a már vállalt kötelezettségek megvalósítására; több területen még szükség lehet új kötelezettségek vállalására is; az eddigiek összefoglalhatók abba a katalógusba, amit "közös európai értékeknek" nevezünk. Ha e kötelezettségeknek mindenütt maradéktalanul eleget tettek volna, ma nem lenne szükség az EBEÉ másik funkciójára, nevezetesen konfliktus-megelőzésre, konfliktuskezelésre és -megoldásra, konfliktus utáni rehabilitációra. A mostani körülmények között az EBEÉ-nek ezeket a funkcióit nemcsak hogy fenn kell tartani, hanem határozottan erősíteni is kell. De szükség van a továbblépésre. Az új feladatkör, amit az EBEÉ-nek vállalnia kell, kitöltheti az említett hézagot azáltal, hogy sajátos (unique) struktúrát állít fel a kontinens országai számára. 214