Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

sem szerint - szükségszerűen a nyitott regionalizmus kereteiben. A világnak (az Egyesült Nemzetek Szervezetének) pedig nem csupán még jobban kell tudatosítania a globális problémákat a maga számára, de ki is kell alakítania egy valóban átfogó problémamegoldó rendszert, amely ösztönzi a részvételt a döntéshozatalban, megteremti a döntés és kivitelezés (határozat és végrehajtása) egységét, és a lehető legnagyobb mértékben látja előre és megelőzi a problémákat - ahelyett, hogy csupán a bekövetkezett bajt próbálja korlátozni és mérsékelni. Európának tehát e környezetben és e keretekben kell meghatároznia saját magát és szerepét. Az öreg kontinens szenvedte el a hidegháborús idők legkeményebb szembenállását, itt jött létre a legélesebb politikai (és katonai) választóvonal. Időben és fontosságban első feladatunk tehát e választóvonal kiiktatása, hogy megteremthessük a regionális szinten mindhárom említett területen jelentkező problémák megoldásához szükséges partnerséget. Az érintett európai (vagy részben európai) szervezetek - az Európa Tanács, az Európai Unió, a NyugatEurópai Unió, a NATO - már megtették a politikai integrálás felé vezető út egy részét; de sok még a teendő 2020-ig, amikor már - feltevésem szerint - a legtöbb európai országot teljes jogú tagság, vagy a földrajzi Európa egészét valószínűleg legalábbis valamiféle társulás fűzi e szervezetekhez. A demokráciáról mint kulcsfogalomról oly sok mindent elmondtak már, hogy ahhoz nincs mit hozzátennem. De mégis szeretném megemlíteni: az egyének é s a közösségek, a kisebbségek é s a többségek jogai a működő demokráciáknak elengedhetetlen szerves tartozékai; megteremtik Európában azt a toleranciát, amely segít enyhíteni a tagadhatatlan és nagyon is látható, néha egyenesen robbanásveszélyes kulturális különbözőségeket. A gazdasági, környezeti és szociális problémákra adandó válaszok másik kulcsszava Európában és különösen annak keleti felében: a modernizáció. Ezekben az országokban a fennálló gazdasági helyzetet leginkább talán - a parancsuralmi gazdaságból 356