Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

kell hogy maradjon, hiszen az egyik legalapvetőbb emberi jogunk, hogy szülőföldünkön élhessük le életünket. 2. A Közép- és Kelet-Európában megfigyelhető etnikai és nemzeti feszültségek nem olyan komolyak, mint amilyennek ezt a média gyakran lefesti. Az egykori Jugoszláviában kialakult helyzet kivétel és nem szabály. 3. A feszültségeket nem a kisebbségek léte vagy követelései okozzák, hanem a hátrányos helyzetük. Amennyiben biztosítanák számukra az alapvető vágyukat - vagyis azt, hogy megőrizhessék identitásukat -, akkor az etnikai feszültségek csökkennének, sőt meg is szűnnének. 4. Sokan vitatják a kollektív jogok létét. Azt azonban szinte senki nem tagadja, hogy létezik idegengyűlölet, faji és nemzetiségi megkülönböztetés; ez utóbbi mindig abból fakad, hogy valaki egy csoportnak vagy közösségnek tagja. Ha a jogokat kollektív alapon tagadni lehetséges, akkor jogi garanciákat is logikusan kaphat egy egész közösség. 5. Az utóbbi időben néhány kormány hangoztatni kezdte, hogy a nemzeti kisebbségek tagjainak lojalitást kell mutatniuk az állam iránt. Mivel a lojalitás nem más. mint a törvényeknek való engedelmeskedés, a lojalitás nem okoz problémát ott, ahol az állam nemzetiségi kérdésekben semleges - miként Havel elnök említette beszédében -, ahol az állam tiszteli a kisebbségek olyan jogait, mint saját kulturális ügyeik intézése, az őseik által évszázadokon át tartott helységnevek használata, és így tovább. Az állampolgárok - akár a többséghez, akár a kisebbséghez tartoznak -, csak olyan kormány iránt lesznek lojálisak, amely lojális irányukban. * Manfred Wörner NATO-fötitkár néhány nappal ezelőtti, rendkívüli figyelemre méltó beszédében, szinte ugyanazokat a gondolatokat fejtegette, amelyekkel jómagam zártam az ENSZ Közgyűlés ülésszakán a minap elmondott beszédemet; engedjék meg ezért, hogy őt idézzem (magamat nem szeretném idézni): "Egy 312